You are here: Home > Fesztivál > Sziget – jó koncertek, keskeny híd, kezdő fesztiválozók

Sziget – jó koncertek, keskeny híd, kezdő fesztiválozók

Ma, amikor attól hangos minden, hogy tömeg volt a Szigeten és hogy az a tömeg nem tudta kezelni, hogy egy szigeten van, eszembe jutott, hogy valóban, a Sziget nem való mindenkinek.

Elvileg nekem se volna való – ha anyát kérdeznék, aki elpazarolt operabérletekről mesélne, meg az általa vélt drogos mámorról, arról, hogy jobb házból való úrilány nem lesz talpig poros, és nem ül a fűbe.

Én azonban 20 éve szeretem ezt a helyet. Imádom a lazaságát, szeretek feloldódni benne, sőt az sem volt kérdés, hogy a Nőket is magammal cipelem, amint lesz értelme. 10 évig nem vittem őket, de most már gyakorlott szitizenek, akik tudják, hogy a Sziget jó hely, ahol – mint más fesztivál esetében is – mindenki úgy és annyit tesz magáévá az élményből, amennyire neki szüksége van.
sziget1

Bevallom, elsőre nem értettem a napokban megjelent Gerendai cikk szalagcímét, miszerint ő kevesebb sztárt hívna a Szigetre, de ma reggelre megvilágosodtam. A boldogan átájult éjszakámat anya telefonja követte, aki azon aggódott, hogy élve hazaértünk-e. Mint kiderült majdnem meghaltunk. Jó hallani, majd telefont letéve az összes online orgánumban olvasni az ilyet, miután egy teljesen átlagos szigetes estén az ember hazatért. Holott megvan a logikája a Gerendai-féle álláspontnak, a világsztároknak köszönhetően olyan emberek is kilátogatnak a Szigetre, akik vagy nem járnak koncertre, vagy ha igen, akkor vészkijáratokkal tarkított arénákba szoktak eljutni. És a Sziget nem azt adja nekik, amit ők várnak, elvárnak, képzelnek.

Számomra semmi extra nem volt a tegnap estében, és ahogy a kommenteket olvastam, a többi öregebb motoros is képes volt egyfelől nem rögvest a ruhatárba rohanni a tapsrend közepén, hanem türelemmel kivárni, amíg oszlik a tömeg, és némi helyismerettel nem az egyetlen fő csapás mentén meglódulni, hanem mondjuk az A38 sátor mögött.

Persze ettől a híd még keskeny, ami sok elsőbálozónak annak ellenére okozott meglepetést, hogy jó eséllyel aznap egyszer már – a koncertre tartva, azon átsétálva – felmérhette.

A koncertekről azért annyit, hogy két rendkívül tehetséges zenebohóc lépett tegnap este színpadra. A francia nő energiái annak ellenére vitték a tömeget, hogy pontosan tudhatta, hogy a színpad előtt állók jelentős része nem rá készül. A francia keménymag azonban tett a hangulatról, zúgott a Marseilles, Jain pedig a maga egy személyes show-jával tökéletesen betöltötte a neki szánt időt és teret.

Edre nagyon vártam, a családban vicc tárgya, hogy nekem ez a bandzsa vörös valamiért bejön. Sokáig semmilyen infónk nem volt róla, a szobortestű húszéveseket hallgató Nők számára a pasi érdektelen volt, nagyjából a Bridget Jones filmben láttuk a Starbucks-os pasit, akinek a dalai ezek után kezdtek becsordogálni a hétköznapjainkba. Nálam a Photograph klipp volt a fordulópont, egyszerűen annyi szeretet, gyöngédség, gondoskodás van a képekben és azokban a rettenetesen rossz videófelvételekben, amelyek nem is a srácot, hanem a szüleit, a családját teszik egy csapásra szimpatikussá.
A másfél órányi műsorban a besztofok besztofját kaptuk, talán a Hobbit 5 perc feletti száma volt kivétel, de ezért külön hálás volt a közönség, amely együtt élt, zenélt, énekelt a szomszéd kancsal sráccal, csak még épp egy híddal nem tudott megbirkózni.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.