You are here: Home > Utazás > Hosszú hétvége Graz környékén

Hosszú hétvége Graz környékén

Ugyan nem reklámozom folyamatosan, de az eltűnéseim fő oka: a Nők nyolcadikosok, zajlik a korosztályukat sújtó felvételi, ami a szülők szabadidejét sem kíméli. Nálunk ugye halmozott a helyzet, rögtön két entitás köré kell megszőnünk a jövő hálóját, rettenetes weboldalak és baráti szóbeszédek szövedékéből kiemelni az infókat, ami alapján viszonylag megalapozottnak tűnő döntéseket hozhatunk.

Léggömbhámozás, napi 36 órában. A rendszer meg rossz. Minden szempontból. Már hatodikban is az volt, igaz, akkor tét nélkül, a közeledő karibi nyaralás boldog rózsaszín felhőjében úszva tettünk egy próbát, minden elképzelés nélkül, inkább csak azért, hogy a Nők ízelítőt kapjanak a kétszer negyvenöt perc stresszéből, ne érje váratlanul őket majd élesben.

Ez persze nagyon jól és bölcsen hangzott akkor és teljesen feleslegesnek és haszontalannak tűnik most, amikor október óta masszírozzuk a világhálót, az elérhető ismerősöket, és keressük a valódi megoldásokat. Meglátjuk most elég okosnak bizonyulunk-e, időelbaltázásban már világbajnokok vagyunk – hála a rendszernek, a saját alaposságunknak és annak, hogy rögtön két nyolcadikost engedünk a világba.

Ennek köszönhetően radikálisan csökkentek a szabad óráim, cserébe megnőtt bennem a vágy, hogy az egész – időpontokkal, leadási határidőkkel teleaknázott – telünkbe egy kis fényt és kikapcsolódást csempésszek.

Így esett, hogy az őszi, szentgotthárdi sajtóutunk nyomán – szinte azt lekövetve – leszerveztem egy miniszünidőt. Bridget Jones is megirigyelte volna, amit beletettünk. Első körben keresztülvágtunk az országon, boldogan állapítva meg, hogy az utóbbi évtizedben útnak nevezhető valami vezet már Sopronig és Kőszegig, azaz nem kell mégsem akkora levegővétel ahhoz, ha erre kívánunk elindulni. A határon átlépve először a Zotter manufaktúrába mentünk.

IMG_20190208_135747

 

Ez a hely ősszel megbabonázott, a polgárpukkasztó hangvétel, az elképesztően finom csokoládék megtették a hatásukat: el szerettem volna ide vinni a Nőket. Neten lefoglaltam az időpontot, majd négyórányi autókázás után már pirított hernyót lakmároztunk a gyár előterében, míg a tárlatvezetésre vártunk.

IMG_20190208_130006

 

A Nőknek bejött a hely, nekem most is tetszett, sőt kifejezetten élveztem, hogy minden kötöttség nélkül, időkorláttól mentesen kóstolhatok, vissza-visszatérve a favoritokhoz, és tesztelve a múltkor idő- és gyomorkapacitás hiányában kimaradt tételeket.

Az idő tavaszt játszott, nekünk meg eszünkbe jutott Oskar, azaz a Vulcano sonkamanufaktúra verhetetlen szalonnája, s nemsoká már a lankás dombok között kanyarogtunk a stájer táj szívében, hogy beszerezzünk egy darabkát.

AirBrush_20190208191101

 

A Vulcanoban profik dolgoznak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a helyben dolgozó magyar lány rögvest megismert minket az őszi sajtótúráról, és felajánlotta, hogy két túra között a Nők is megismerkedhetnek – a kisfilmen keresztül – Vulcanaval, a kismalaccal, aki a csillagokat szerette volna lehozni az embereknek.

AirBrush_20190208213530

A zseniális mese most is ült, a gazdát és feleségét nem utáltuk meg, amiért Vulcanából sonka lett a végére, bár Zsófit nem lehetett becsapni, az ő lelkében visszhangot vert szegény feltaláló kismalac halála. Majd ledöbbent a valódi sertések láttán. Bennem fel se merült, hogy városi gyerekként a Nők még nem láttak malacokat, pontosabban kifejlett sertésekkel még nem találkoztak, így különösen vicces volt, ahogy a napozóteraszukon sziesztázó állatok láttán megállt bennük az ütő. Ennyi élmény és egy kiadós sonkatál után elindultunk a szállásunkra, a Gotthard Therme-be, ahol rögtön a wellness felé vettük az irányt és vacsoráig itt lebzseltünk. A Nők hamar megpattantak, mi pedig egy kedves nyugdíjas osztrák rendőrrel beszélgettünk. Pontosabban a férjem angolul, a pasas németül beszélt és így remekül elvoltak. A bácsi a szállástól 10 km-re az osztrák oldalon él, kétnaponta átjön ejtőzni a termálba, az összes szabadságát pedig Magyarország felfedezésével tölti. Szépen sorolta is, hogy mely városokban járt az utóbbi években, mik a kedvencei, s hova tervezi az idei útjait.

Én meg közben arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha én is ilyen lelkesedéssel, mindentől elvonatkoztatva tudnék viszonyulni ezekhez a helyekhez, majd arra jutottam: végülis amíg ő nálunk barangol, én az ő országában teszek felfedezéseket.

Másnap ugyanis Grazba indultunk. Nem kapkodtuk el. A Gotthard Therme híresen jó reggelijét az utolsó cseppig kiélveztük, majd a Nők vágyainak engedve vásárolni mentünk, s onnan tova, Ausztria második legnagyobb városába. Amely meglepően kicsi. Már épp alkonyodott – mire lepakolva a cuccainkat – besétáltunk a városba, de a városmag jól körülhatárolható volt, minden irányba eltébláboltunk a széléig és nagyjából két óra alatt fel is térképeztük az egészet. Az esti fényekben is szép városban szereztünk némi vacsorát, meg reggelinek valót, majd felkészültünk a másnapi városnézésre.

graz

Első fontos szempont a megfelelő kávézó megtalálása volt, amit már itthon abszolváltam, a tribeka nevű lánc pont megfelelőnek tűnt, úgy éreztem, hogy nagyjából azt a speciality vonalat képviselhetik, amivel én boldog vagyok. Így is lett. A Mura partján lévő kávézóban zajlott az élet, ismerős típusok, arcok itták a kávéjukat, olvasták a lapokat, beszélgettek, melegedtek a hirtelen jött metsző szél elől bemenekülve. Köd ült a városon, az előző napi napsütés helyét finom derengés vette át. Kávéinkat ledöntve a várhegy felé vettük utunkat, miközben napvilágnál is megnéztük a 2003-ban épített mesterséges színházszigetet a Murán, és a parton található, parányi amőbára emlékeztető Művészeti Múzeumot, amely valóban barátságos idegenként pihent az egyébként egységes városkép kellős közepén.

IMG_20190210_100421

A várba – a javasolt gyaloglás helyett – lifttel száguldottunk fel, magunk mögött, mellett hagyva a liftet körülölelő csúszdát, amit sajnos időszakosan lezártak, pedig szívesen lecsúsztam volna a várhegy gyomrában.

A hegytetőn a lenti derengés várt, az egész várost valótlan ragyogásba vonva, azaz igazán nem láttunk semmit, de az majd kisütötte a szemünket.

IMG_20190210_103309

 

A szél valamit enyhült, így lehetőségünk nyílt az egész környéket bejárni, a vár minden zegét-zugát megtekinteni.

IMG_20190210_105149

 

Lefelé már gyalogosan indultunk neki – ugyan hőbörögtek a Nők egy kicsit – de végül minden gond nélkül aláereszkedtünk a városba, amelynek főterétől csillagtúraszerű kitérőket tettünk, majd flammkuchent és friss fánkot ebédeltünk, s úgy határoztunk, hogy a kedves idegen lényt az esti díszkivilágítás, a reggeli megvilágítás után, bentről is szemügyre vesszük.

IMG_20190210_120010

 

Az épület jó arányokkal bír, bár jóval kisebb, mint amilyenre az ember a fotók és a leírások alapján számít. A tetején elterülő kilátótérből pazarul bomlik ki Graz látképe, a kiállítótereit – a kívülről is meghatározó csápjai – belül is markánsan egyedivé teszik.

IMG_20190210_135250

 

Sajnos épp két kiállítás között sikerült az épületbe tévednünk, így a kevéssé izgalmas terek kevéssé izgalmas tárlataival kellett beérnünk.

IMG_20190210_135053

Kora délutánig a városban csavarogtunk, majd rövid szabadságunk lejártával elindultunk haza. Azt gondolom, hogy nagyon kellemes, a pihenést és a városnézést jól ötvöző három napot töltöttünk együtt, amely mindannyiunkat kikapcsolt, és ami lehetőséget adott arra, hogy örök érvényű mondatok szülessenek társasozás közben.

IMG_20190210_125948

Graz egynapos város, maximum kettő, de átutazóban vagy egy hétvégényi hely keresése közben érdemes észben tartani a létezését. Nyáron ráadásul az egész várhegyet elborítják a virágok, az óratorony környékén állítólag fantasztikus virágkompozíciókban gyönyörködhetnek a látogatók.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.