Igényes vendéglátás Hévízen: Bonvital Wellness & Gastro Hotel

A hévízi hétvége ötlete egy ebéd köré szerveződött, de ha már úgy alakult, hogy pont a Brix Bistro ad otthont Moldován Viktor prezentálta magyar-japán ebédnek, akkor – az út hosszára és a lustaságunkra való tekintettel – meg is szállunk Hévízen, természetesen a Bonvital Wellness & Gastro Hotelben.

A magányos utazás nem az én műfajom, és különben is csábított a lehetőség, hogy valakit magammal vigyek, megosszam vele ezt a hétvégét. Végül Edömér barátnőmmel kettecskén vágtunk neki a túrának, a teljesen üres autópályán szinte szempillantás alatt a napsütötte Hévízre csöppentünk.

Napsütötte Hévíz :)

Szerencsére azonnal elfoglalhattuk a szobánkat, majd – a déli programot észben tartva – sétálni indultunk a városban. Hévíz barátságosan fogadott minket, a szikrázó napsütésben gyönyörűségesen festettek a tó körüli hatalmas platánok, a sétányon megidéződött bennem Karlovy Vary.

Minden várakozásunkat felülmúlta az idő és a táj

Fürdőbe menő, onnan érkező társaságok bandukoltak, sétálgattak szerte a városban, s mi – velük egy ritmusban – jártuk-keltünk, szemlélődtünk, élveztük a fergeteges időjárást, majd visszakanyarodunk a Brixhez.

Brix Bistro

Ebéd után megadtuk magunkat a helynek, ha Hévíz, akkor pihenés és fürdés, azaz a szálló wellness részébe indultunk, amely igazi ékszerdoboz. Igényes kialakítású, jó térkihasználású részleg, klasszikus szaunákkal, sótéglás infraszaunával, gőzzel és nagyon klassz, madárcsicsegős zárt térrel, ahol a szeánszok után valóban rekreálódhattunk. A hely nem csak funkciójában tökéletes, hanem a szem számára kellemes részletekben gazdag, a medencék üvegfalai pedig csak úgy vonzzák a tekintetet.

A hosszas szaunabéli ejtőzést egy kicsit rövidebb szobában töltött héderezés követte.

Gyermekded lelkünk ékes bizonyítékai: Mókutya bácsi és Malac, az alvóállatok

A franciaágyas szobánkból csodás kilátás nyílt a tó felé eső parkra, a hatalmas üvegajtóknak köszönhetően hajnalban premier plánban nézhettem végig, ahogy finoman pirkad a téli égbolt.

Az épület mögött, a fák között már ott a tó.

Bár a kifogástalan ebéd után sokáig úgy gondoltuk, hogy teljes képtelenség aznap bármit is enni, este nyolcra – a kitartó szaunázásnak hála – szinte megéheztünk, így teszteltük a Bonvital Wellness & Gastro Hotel konyháját, amely nem csak a Brix irányába teljesít, hanem a szállóvendégeknek kínált félpanzió svédasztalát is elkészíti. A nívós, jól összeállított választékból nehéz lett volna egyetlen egy fogást kiválasztani, így a szokásos turistacsapdába estünk, mindenből került a tányérunkra, igaz, csak falatok. Így viszont valós képet tudtunk alkotni az étlapról. A frissen készített fogások között a magyar és a nemzetközi konyha kedvelt ételeit találtuk, nálam az est befutói egyértelműen a fish and chips halfalatkái voltak, amelyek frissen sütve, azonnal tálalásra kerültek.

Letisztult, modern, de barátságos, otthonos. Az egész szállodára és az étteremre is ez a jellemző.

Az estét egy remek beszélgetéssel koronáztuk, majd reggel – a látványos napfelkelte után – felkerestem a wellness részlegben megbújó konditermet, és fél órás gyorsgyaloglással próbáltam egyensúlyba hozni magam. Az elégetett kalóriákat rögvest visszapótoltuk a gazdag büféreggeliből válogatva, ahol boldogan láttam, hogy van tejbegríz. Engem megvettek. Örültem én a friss zöldségeknek, a véres hurkának, sült sonkának és a széles teaválasztéknak is, de a csúcsot mégis a kakaóval megszórt, gyerekkori emlékeket felidőző gríz jelentette.

A szállóból az északi part felé vettük az irányt, a meggyőződéses Fonyódliget-rajongó barátnőmnek megmutattam, hogy engem mi vonz a Balatonban, hova térek vissza boldogan, bármikor.

Mostantól a Bonvital és a Brix is felkerült erre a listára.