Újkenyér Csobánkán
Idén huszadikán – a hagyományoknak megfelelően – Shyékhoz vonultunk vissza, hogy olaszos hangvételű vidéki nagycsaládként megüljük (szék híján inkább álljuk) az új kenyér ünnepét.
A terveknek megfelelően kemencében sütöttünk 3 különféle kenyeret. Ismerve a kemence sajátosságait és a társaság feneketlen bendőjét, idén nem bedagasztott kenyérrel, hanem dupla adag, még langyos sörkiflivel járultam hozzá a sütéshez. Persze a dagasztás idén sem maradt el, egy zöldfűszeres kenyeret készítettem. Ezen kívül készült még egy elmaradhatatlan Jamie-féle mézes mazsolás kenyér, valamint Zsuzsi, a háziasszonyunk már a nap elején bedagasztott egy graham-lisztes kenyeret.
A kenyerekhez különféle – szintén a vendégek által kreált – kencéket ettünk, a savanyú sült hagyma mellett, nekem a kovászos uborkával megbolondított tejfel volt a kedvencem.
Az általam dagasztott kenyér receptje a következő volt:
Zöldfűszeres kenyér
60 dkg finomliszt
4 dkg friss élesztő
3,5 dl tej
só
2 ek napraforgóolaj
2 tk oregánó
2 tk kakukkfű
3 tk cukor
A tejet a cukorral és az elmorzsolt élesztővel egy kisebb lábosban felmelegítettem. Amikor már kellően langyos volt a tej, akkor kézzel széttrancsíroztam az élesztőt, majd a tejet a kimért liszthez adtam. Sóztam, fűszereztem és addig gyúrtam az asztalon, amíg tökéletes, sima buci nem lett belőle. A bucit vékába tettem, lefedtem, s mikor duplájára dagadt, akkor újra átgyúrtam. Ezután megint hagytam kelni, majd ebben az állapotában késsel megvágtam és Shy gyakorlott mozdulattal a péklapátról a kemencébe csúsztatta.
Nagyjából egy óra alatt készre sütöttük a kenyereket, amiknek csak annyi idejük volt hűlni, amíg káromkodás nélkül meg tudtam őket fogni, hogy nagyobb szeleteket kanyarítsak belőlük az asztal körül ólálkodó társaságnak. Igaz, voltunk rá néhányan, de falatnyi kenyér sem maradt.
Kemence helyett 190 fokos sütőben is elkészíthetjük a kenyeret. 
