Körtés, gyömbéres marharagu

A héten szerencsém volt részt venni egy üzleti vacsorán. Azt hiszem ez a műfaj sem lesz a kedvencem. Sajnos ez is inkább üzleti volt, mint vacsora. A svédasztalos megoldás elé telepítették a mikrofont, így fájó szívvel néztem az előadó mögött meredtre hűlő vacsorámat, miközben valami olyasmiről folyt a téma, ami fél 10 magasságában akkor se érdekelne, ha egyébként otthonosan mozognék benne….így kosztümös, sminkes énem gyermeki része csúnyán haldoklott, a kamasz darabjának meg legalább annyi esze volt, hogy a férjem telefonján passziánszozzon….

Amikor végre bejelentették, hogy lehetőségünk van a haló vacsorára vetni magunkat: újabb csalódás ért. Maga a vacsora. Ötlettelen választék, közepes minőség….se gyümölcs, se leves….

Az egyetlen étel, ami megfogott – mert legalább ennek a nevében láttam valami fantáziát – a címben szereplő marharagu volt. Krumplifánkkal tálalták (sejthető, hogy a 8-as vacsorára gyártott krumplifánk fél 10 körül milyen hatalmas élvezeti értékkel bírt….).

Sajnos a belbecs sokban elmaradt a remélttől. Persze a gyömbért csak megmutatták az egésznek, a szaftja nem volt elég sűrű és a férjemmel egyetemben egy csomó fűszer hiányát éreztük.

Ma viszont előállítottam azt az ételt, ami talán jogosan viseli a címben szereplő nevet.

Körtés, gyömbéres marharagu

1 kg marhafelsál

2-3 vilmoskörte

1 marék mazsola

1/2 üveg Egri Bikavér

1 l húsleves

friss gyömbér

5 dl főzőtejszín

2 darabka fahéj

chili

rózsabors

só

A felkockázott marhahúst egy kis chilis, rózsaborsos olajon "kifehérítem", majd borral felöntöm és kis lángon főzöm. Fahéjat teszek mellé és belereszelek egy diónyi friss gyömbért. Az elfővő levet levessel és borral pótlom. Amikor már puha a hús, főzőtejszínnel felöntöm, beleteszem a mazsolát és a hámozott, kockázott körtét. Óvatosan sózom.

Tésztával, rízzsel, friss krumplifánkkal javaslom