Sütött a nap. Az időjárásjelentésre odakészített hölgyike meg riogatott. Mármint, hogy aztán hétközepén légtömegek, meg eső….Lényeg, hogy vagy ma, vagy majd tavasszal. Így aztán reggel kaptuk magunkat a Nőkkel, leügettünk a pincébe, szánkóhalmok mögül kiástuk a bicikliket, letöröltük, kereket fújtunk, majd nekilendültünk, ők keréken, én gyalogosan, igen kilépve. Ezeknek a délelőtti csavargásoknak szokott áldozatul esni […]
Kérem alássan. Fél napom kompletten ráment a dologra, de megvan, megalkottam, sőt kávé mellé már meg is ettem. És majdnem olyan. Majdnem. Persze csak akkor, ha a pókhálós emlékeim között őrzött tizenéves ízmorzsák nem valami idealizált csodára emlékeznek, hanem arra a ragadósan édes, abbahagyhatatlan valamire, amiért az ember akár egy intőt is hajlandó volt kockáztatni. […]
A múltkori posztom és az azt körítő nem túl barátságos levelemre ez a válasz érkezett (Király János ügyvezető utólagos engedelmével ez egész levelet idézem, szerintem így korrekt): Kedves Mirelle! (név Mirelle által szerkesztve) Mindenek előtt elnézésüket kérjük és reményeink szerint az eddigi jó tapasztalataik feledtetni tudják az inkriminált este történéseit! Felháborodását messze menőkig megértve és […]
Anre beelőzött a Kríz cukrászda emlegetésével. Furcsa, mert épp ma egy, a Maros utcában vásárolt töpörtyűs pogácsát rágcsálva, döntöttem el, hogy megemlékezem a gyerekkorom kedvelt édességlelő helyeiről. Kezdjük talán a Kutor-féle cukrászattal. Itt lehetett kapni a legfinomabb, mélyen irdalt pogácsákat (azt a fajtát, amiről kockánként le lehet törögetni a tetejét…). Ott […]
