Azon kívül, hogy ha szerencsénk van, akkor jót kapunk enni? Sokmindenért. Én alapjáraton szeretem, ha egy étteremnek van arca, hangulata. Kifejezetten kedvelem, hogy ha a pincér érti és kedveli is a szakmáját, ezenkívül még emberileg is alkalmas ezen kényes poszt betöltésére. Kedvelem, ha tiszta a hely, a tányérom nem csorba. S igazán azt […]
Ugye milyen régimódian hangzik? Mert az is. S milyen jó néha egy kicsit nosztalgiázni, élvezni egy igazi kertvendéglő magával ragadó hangulatát. Figyelni, hogy mi kerül a szomszéd kockás terítőjére, ciccegni a ciccegésbe már belefáradt macskának, nézni a kertre hajló fák virágait, hallgatni a veszekedő rigókat és közben jókat enni. Nem trendi meg fúziós, inkább egyszerű […]
Mostanában kicsit felpörögtek az események. Anna skarlátszerű gyönyörűséget gyűjtött össze, ami egy egész torkát elfedő mandulában materializálódott, Zsófi némi orrfolyással szolidarít, én meg remélem, hogy hamar túljutunk a gümőkórokon és az ezzel járó szobafogságon. Addig is egy rövidke friss ajánló az Arribáról. S egy régebbi szösszenet itt.
Ennek a posztnak direkt nem szántam ennél fifikásabb címet. Pusztán arról kívánok szólni, hogy milyen, ha az ember vacsorázni tér be az Olimpiába. Az előkészületeket már április huszadikán megtettem, lefoglaltam az asztalt. Majd a tegnapi nap folyamán fényevéssel próbáltam magam talpon tartani, hogy legyen hely a vacsorának. Mert az ugye egyértelmű, hogy ha már megyek, […]
