A budai oldalon, a Vár alatt van egy pont, amely, mint a mágnes vonzza a jó helyeket. Számtalan emblematikus étterem akadt, akad itt, amelyek egy idővel kicsit megfáradnak, fényüket vesztik, de ilyenkor mindig megjelenik egy új csillag a Fő utcai origo környékén, hogy valami újat kínáljon a magyar vendégeknek és a külföldről ide látogatóknak. A […]
A tortának rövid története van. Apa 79. születésnapjára sütöttem először, aztán még a 80. népes ünneplő seregének is jutott – a sacher mellett. Több torta apának nem adatott, de a puncstorta nálunk örökre bevonult a repertoárba. Bár ezt a süteményt gyakran éri a vád, hogy a cukrászipar szemete, hiszen a maradékokból rakják össze, a lelkiismeretes, […]
Be kell, hogy valljam, feszül némi ellentét köztem és az energiaitalok között. Réges-régen az évezred elején lettünk rosszba, alapvetően az én hibámból, és eddig azt hittem, hogy ez az állapot örökre így is marad. A történet meglehetősen banális, bár jó sztori, így az újsütetű kamasz bandákat – apámhoz hasonló lelkesedéssel – egy idő után mind […]
Mindig is vonzottak a gyárak. Tizenéve, kezdő bloggerként – elsők között – a Dreher hívott meg magához, hogy megmutassa a hatalmas, fénylő réz üstjeit, körbevezessen a kőbányai birtokon, és én ott nem csak ezzel az épülettel kötöttem örök barátságot, hanem egyszer és mindenkorra elkötelezett rajongója lettem a gyáraknak. Azóta a világ számos pontján jártam számtalan […]
