Néhány évvel ezelőtt, egy meleg nyári napon a Nőkkel róttuk a várost. Sétáltunk, cél nélkül csellengtünk, amikor egyszer csak bevillant, hogy Anna nap van. Furcsa, de teljesen megfeledkeztem róla. Persze hétvégére már le volt szervezve a családi parti, s az ajándék is rég az otthoni rejtekhelyek egyikén pihent, maga az adott nap mégis egyszerűen kiesett […]
Mostanában kicsit felpörögtek az események. Anna skarlátszerű gyönyörűséget gyűjtött össze, ami egy egész torkát elfedő mandulában materializálódott, Zsófi némi orrfolyással szolidarít, én meg remélem, hogy hamar túljutunk a gümőkórokon és az ezzel járó szobafogságon. Addig is egy rövidke friss ajánló az Arribáról. S egy régebbi szösszenet itt.
Mirelle úgy gondolja, én csak chilit tudok főzni. Tévedni csak annyiban téved, hogy valójában azt sem… Agglegénykoromban persze mindenfélét főztem magamnak, nekem ízlett is, de sose mertem volna vállalni annak rizikóját, hogy valaki másnak is feltálaljam ételkölteményeimet. A mostani lakás agglegénylakásnak készült, bár a konyha berendezésekor Mirelle javaslatait is kikértem. A beköltözés utáni első szép […]
Mohamed esete a heggyel. Nem vagyunk kétszemélyes konyha, de néha előfordul, hogy a férjem gondol egyet és a lakásban, pincében található alapanyagokból chilit varázsol. Ebben az a frenetikus, hogy mindig másból készül, de a végeredmény alapjában véve ugyanaz. És finom. Aztán persze van, hogy csak bennem van meg a lelkesedés, ilyenkor kósza igéretek ködébe bújik […]
