Albán kisszínes
A közel három hétnyi balkáni kirándulásunk után a naplók beszámolói mellett rengeteg dolog van még, amiről úgy gondolom megérdemel egy külön posztot:
- Ennek az országnak elvárások nélkül, üde lelkülettel kell nekivágni.
- Ez nem az unió, nem ideges, agyonszabályozott életet élnek errefelé, hanem boldogulni próbálnak. Boltot nyitnak, autómosót üzemeltetnek, birkát legeltetnek.
- A helyi henteseknél nincs Köjál, ellenben van birka, frissen, ha kérjük 20 percen belül a tányérunkon illatozva, sült formában.
- A zöldségek nem egyenméretűek és egyenszínűek, ellenben ízesek és viszonylag – legalábbis számunkra – olcsók.
- Furcsa, hogy itt még minden fillérnek örülnek, ha 2 elemet veszel, akkor is kedvesek, nem nyelnek le plusz vagyonokat azért, hogy zacskóba rejtsék midazt, amit náluk vásároltál.
- Szeretnek dohányozni és erre az éttermekben is meg van a lehetőségük. A csapvíz helyett a palackozott forrásvizeiket szabad csak inni, amiből viszont rengeteg van és tényleg finom.
- Sütemények frontján a hozzám hasonlatos, könnyed házi piskótákat szerető ember nem fog magának valót találni, mert errefelé a baklava típusú édességek mellett a rettentően krémes jószágok a menők.
- A kártyával nem nagyon van hol fizetnünk. Eltekintve néhány nemzetközi üzletlánctól, a boltokban és a benzinkutakon is csak készpénzzel lehet fizetni. Ez érvényes azokra a benzinkutakra is, ahol kint van a Visa/MasterCard logó.
- Az országban viszonylag gyakori a rövid ideig tartó áramkimaradás, ezekre a legtöbb apartmanház, üzlet fel van készülve, rengeteg a generátor mindenütt. Zseblámpát vinni javallt.
- A szerpentines utakon nagyon szépen megmunkált síremlékek javítják a kiszakadt szalagkorláttól amúgy is cupfos idegeinket. Az albánok egyébként jó vezetnek, nem bunkók a külföldiekkel és korrekt mód dudálnak, ha előzni készül. Erre jó, ha az ember maga is rászokik. Másik pozitívum, hogy folyamatosan fejlesztik az úthálózatukat, így viszonylag jó minőségű utakon járható be az egész Riviéra.
