Epres millefeuille
Tegnap kora reggel kimentünk a piacra. Nem is igazán értettem az ásításukat elnyomni alig bíró, lelassult kofákat, akik negyed nyolckor képesek voltak azt mondani, hogy ma én voltam az első vásárlójuk.
A boltok javarésze még ki se nyitott, ám szerencsémre a kedvenceim már túl voltak az első koffeinjükön és képesnek mutatkoztak kiszolgálni.
Többek között egy kiló eper is a kosaramba keveredett. Itthon meg, amíg főtt a borsóleves, rotyogott a csirkés, fejeskáposztás főételünk, addig előkaptam a májusi GoodFood-ot és Ramsay útmutatásait követve nekiveselkedtem az epres, bazsalikomos millefeuille-nek.
Epres millefeuille
30 dkg mascarpone
4 ek porcukor
50 dkg eper
1 csomagnyi (részemről Tante Fanny) levelestészta
1 rúd vanília
csipetnyi só
bazsalikom
+ porcukor a tetejére
A tésztát egy sütőpapíros gáztepsire fektetem, letakarom egy másik sütőpapírral és egy másik gáztepsivel lenyomatolom. Ebben a satuban szorított állapotában 200 fokon sütöm nagyjából 25-30 percig, amíg szép arany színe nem lesz.
Sajnos ennek megállapítása kicsit több energiába kerül, mint mondjuk egy piténél, de néhány foghegyről elszórt szitok sokat segít abban, ha leég az ujjunk.
Amikor kész a tészta, akkor megvárom, amíg langyosodik, majd egy vonalzóval kimérem, hogy hogyan tudom három nagyjából egyforma darabra osztani.
Szakácskéssel felmetélem, majd miután kihűlt, akkor beletöltöm a tésztasülés közben elkészített krémet.
A krém rém bonyolult: a mascarponet beleborítom egy üstbe, habverővel beleforgatom a cukort, a vanília kikapart belsejét, az apróra vágott bazsalikomot, esetleg egy kevés citromhéjat és a csipetnyi sót.
Az epreket mosom, csumázom, papírtörlőn szárogatom, majd nyolcba vágom. A halomnyi epremet beleforgatom a krémbe, amit ezután két részre osztok és megkenem a tésztalapot, ráültetem a másik lapot is, majd erre rákenem a maradék krémet, végezetül nagyobb mennyiségű porcukorral megszórom.
5 főnek ebéd után pont elég.
