Diós linzer
A scone átütő sikere után újfent valami lekvárral ehető süteményt készítettem. A pirított dióval gazdagított tészta is osztatlan sikert aratott a Nőknél.
A korábbiakban mindig mosolyogva olvasgattam Oliver vagy Harris szakácskönyvében, hogy használjunk jó minőségű, nem viaszolt citromot.
A piaci kínálatot elnézve, ezzel mindig voltak bajaim. Honnan tudjam? Ki tudja honna n jött, min szállították, hol és mivel kezelték azokat a citromokat, amik szép formás halmokban hevertek egy-egy árusnál.
Azt már rég megtanultam, hogy az árus a nagybaniig tudja visszakövetni (ha egyáltalán tudja), hogy honnan származik az az áru, amivel kereskedik.
De azt kell, hogy mondjam, a nagyoknak igazuk van. A süteményhez a dél-olasz citromaim közül áldoztam fel egyet. Van különbség. Nem is kicsi.
Diós linzer
20 dkg finomliszt
8 dkg rétesliszt
20 dkg vaj
csipet fahéj
csipet só
1 citrom héja
10 dkg porcukor
12 dkg dió
A diót egy száraz serpenyőben megpirítom, majd egy fém szűrőben lepergetem a héját, ezután megdarálom. Egy tálba összeöntöm a liszteket, a cukrot, a citromom illatos héját, sót, fahéjat, majd jön bele a dió. Végezetül az egészet összemorzsolom a vajjal, majd tésztává gyúrom. Fóliába teszem, hűtőbe pakolom egy órára.
Tipp: Mindig hideg vajjal dolgozzunk és ha lehet a kezünk is legyen minél hidegebb (nekem gyárilag az), ugyanis az a jó, ha a vaj a lehető legkevésbé olvad meg a morzsa készítése közben. Épp ezért tanácsos nagyon finom mozdulatokkal, az ujjvégekkel morzsává pörgetni a vajat és a lisztet. Biztos, hogy jó lesz az omlós tésztánk, ha a kész morzsából egy maroknyit a tenyerünkbe véve összenyomjuk és utána a tészta egyben marad. Az omlós tésztával hadilábon állóknak javaslom, hogy a receptekben megadott vizet ugyanannyi tejföllel helyettesítsék, ugyanis a tejföltől hihetetlenül rugalmas, jól kezelhető lesz a tészta.
175 fokra előmelegítem a sütőt, majd finoman lisztezett deszkán kinyújtom, virágocskás szúróformával kiszúrom. Sütőpapíros tepsire pakolom és negyed óra alatt megsütöm.
