Nulladik nap: Sziget original
Az elmúlt éveket, a múlt év végi káoszt és az azt övező vitákat figyelve már látszott mi ment félre a Szigetnél, mi változott a globális trendekben és mi változott a zenefogyasztásunkban, generációs szinten.
Ma, amikor a Sziget nulladik napján besétáltunk a sokat alakult, de az eredeti struktúrát mégis magában hordó fesztivál területére és ott táncoltam már Goran Bregovic koncertjén, akkor ütött meg igazán ennek a valósága. Táncházas múlttal, táncmeditációs húszas évekkel, hastánccal a hátam mögött talált meg annak idején a Sziget és varázsolt el. Itt nem kellett megfelelnem, nem kellett hoznom az otthoni és munkahelyi elvárásokat, és alapvetően senkit sem hoztam zavarba azzal, ha önmagam voltam, a magam örömére. Ebben lett partnerem a Sziget és a zene. A zene, igen. Mert a fesztivál akkor a zenével való létezést jelentette, egy egyenlő viszonyt, ahol nem albumbemutató koncertként helyben állva fogyasztottuk, hanem együtt lüktettünk vele. Úgy egy hétig.
Aztán valahogy ez az egész elüzletiesedett vagy csak túlnőtt azon, ahol már ne nagy volumenben és raklapra szerelt módozatokban gondolkodnánk, s a fesztiválhangulatot egy koncert-sárgakönyv váltotta fel, ahol az aktuális szívfájdalmunknak és épp befutó ízlésünknek megfelelően tudtunk zenékre szert tenni, egyszerre akár több színpadon is. A zene egyeduralkodóvá, főszereplővé vált, velünk ellentétben.
Most, a nulladik napon ez a klasszikus fesztiválfeeling tért vissza, a zene a mi hangulatunkkal együtt működve hozta létre a tereit. Egyébként ez a fajta organikus szimbiózis nem veszett el teljesen, csak totálisan átterhelődött az összművészeti programokra, amik a terhelés alatt szépen meg is izmosodtak és átvették a tudatalatti frusztrációból fakadó plusz feladatokat, de a porban táncolás, az esőben pörgés megélése egyre távolabb került, és már csak imázsvideók szintjén jelent meg.
Ma Goran és a Morcheeba zenéjét hallgatva visszakúsztak az idegpályáimba az alvó rutinok, megszületett újra az az egység köztem és a zene között, amivel a Sziget annak idején megvett.







