Üvöltő szelek
Emerald Fennell Üvöltő szelek adaptációja vizuálisan figyelemre méltó, morálisan nehéz, provokatív film, amely nem akar mindenáron tetszeni.
Kétórányi fájdalom ez, amiért a történetben mindenki felelős, és aminek a hatása alól a nézőként is rendkívül nehéz kivonódni. Emerald Fennell szakít a Bridgerton-típusú, cukormázas kosztümös drámák világával, ehelyett olyan fogalmazásmódot alkalmaz, ahol a groteszk és a fenséges kéz a kézben jár. Alkotásában megjelenik az a sajátos képi világ és az a fajta abszurd társítás, amivel általában Yorgos Lanthimos műveiben találkozhatunk.
A letisztult képeket a piros uralja, a szenvedély és a vér színe végigkíséri az egész alkotást, vizuális keretet adva a pusztításnak. Az operatőr, az Oscar-díjas Linus Sandgren pazar munkát végzett: az éjszaka, az erdő és a vad környezet keretet ad az emberi kegyetlenségnek, pontosan úgy, ahogy Martin McDonagh 2022-es A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin) című filmjében, ahol az elszigeteltség és a környezet vadsága emelte ki az emberi kapcsolatok könyörtelenségét.
A mellékszereplői kifejezetten erősek, a mellékszálak tudatos elvágásával Fennell egyfajta esőáztatta kamaradrámát hoz létre, amit a rendezés magabiztosan tart kézben. Bár a játékidő hosszú, a film nem ül le, csak a lendülete veszít néha az erejéből. Az abszurd, mint meghatározó elem, nem egyenszilárdsággal jelenik meg a jelenetekben, de végig érezhető a jelenléte. A főszereplők az érzelmek teljes skáláján hibátlanul játszanak, annak ellenére, hogy a kémia közöttük néha igencsak botorkál. A főszerepben Jacob Elordi felnő a feladathoz, bár játékával valamelyest relativizálja karakterének bűneit. Ugyanez igaz a Margot Robbie által alakított Cathy-re is, ámbár valójában egyikük sem felmenthető: a film dramaturgiája nem kínál feloldozást, a nézőt pedig végig magára hagyja ebben az erkölcsi vákuumban.
Az összhatást a zene teszi teljessé, Charli XCX 2026. február 13-án debütáló új albumának dalai szerves és kiválóan működő részei a drámának. A film 2026. február 12-én kerül a magyar mozikba.
A filmadaptáció Emily Brontë azonos című regényéből született, amely magyarul az Európa Kiadó gondozásában jelent meg.








