Dennis Lehane – Apró irgalmak

Dennis Lehane regényében is a cselekményé, hanem az azonnal, az első oldalon megszülető atmoszféráé a főszerep. Az Apró irgalmak ebbe a fülledt feszültségbe születik bele és ebben is ér véget, Lehane nem hagyja az olvasót megpihenni, minden lapot csontig átjár a hőség, a gyűlölet és a düh. A főszereplő Mary Pat az ír bevándorlók leszármazottja egy olyan környéken él, amely – akárcsak Little Italy vagy China Town – egy adott bevándorló közösség sajátja. A nagy amerikai álmon belül egy kis ír valóság, saját törvényekkel, íratlan, de betartásra javasolt szabályokkal.

A békében jól prosperáló, alapvetően elüzemelő és csak kisebb áldozatokat szedő belső rendet azonban megbontja egy, a város egészére nyomást gyakorló bírói határozat, amely szembe kíván menni a faji szegregációval és egy egyértelműen ostoba, rossz gyakorlat bevezetésével kívánja megúszni a valódi párbeszéd létrejöttét. Mindezt egy olyan társadalmi közegben, amelyet ennek elfogadására, befogadására semmilyen szinten nem készítettek fel. A fekete diákok ír középiskolába való buszoztatása és az írek feketék lakta negyedekben lévő iskolákba való szállítása látványos és hamis megoldás, amely ellen joggal lázadnak azok, akiket érint.

Az ír közösség hallatja is a hangját, a meglévő ellentéteket tovább élezi ezzel a lépéssel is a bíróság, így ebben a pattanásig feszült helyzetben történik meg az, aminek nem kéne: az ír területen meghal Auggie Williamson, a 20 éves fekete diák és eltűnik Jules Fennessey, Mary Pat lánya. Mary Pat saját bőrén tapasztalja meg ezután, hogy mit is jelent saját környezetében az összetartás, a közösség védelme, meddig hasznos tagja ennek a mikrotársadalomnak és mikortól számíthat kizárólag önmagára. Lehane prózai munkásságának záróakkordja egy elkeseredett anya teljességgel kilátástalan, de a végletekig kitartó küzdelme.