Elle Cosimano – Finlay Dononvan mindent visz

Alig pislogtunk párat, máris itt Finlay Donovan folytatása. Ami annyira az, hogy még ki sem fújták magukat rendesen a főhőseink, máris újra feltekeri a tempót az írónő és Finlay eszelős kalandjai zakatolnak tovább. A folytatások sokszor rejtenek buktatókat, de ebben a kötetben kifejezetten azt éreztem, hogy Elle épp most jött bele a cselekmények szövésébe és az első könyv felépítéséhez képest sokkal bátrabban nyúl a karakterekhez és az események láncolatához. Hullába, nárcisztikus exférjben, lenyomozhatatlan múlttal rendelkező bébiszitterben és cselt cselre halmozó nőkben most sincs hiány, az amerikai, latino és orosz női válogatott mérkőzik meg egymással, és a férfiaknak csak a kispad marad.

A gyerekek meg cukik, a szerepük ebben a könyvben kicsit a „ki vigyáz ma rájuk” szintjére szorul, jelképezik Finlay anyaságát, de igazából nem sok vizet zavarnak. A női kapcsolatokban azonban több lesz az élet, felértékelődnek a családi kötelékek, a vérségi és baráti alapon kötött, élethosszra ígért véd és dacszövetségek.

Elle könyve olvasmányos, kedves és finoman humoros. Gördülékeny, valóban olvastatja magát, egy jó hétvégi elvonulásra, országot átszelő vasúti zötyögésre, boros egyedüli estékre egyszerűen tökéletes.

S hogy lesz-e folytatás?

Szerintem nem kétséges.