Kacsához való
A szentestére tervezett menü szerves része volt a fűszeres, gyümölcsös kenyér, ami direkt a főfogásként tálalt kacsára lett hangolva. A kacsa édes pácban történő érlelése után, társként sok zöldséget, sült hagymát kapott (recept a napokban érkezik), s hogy teljes legyen az összkép kenyeret is sütöttem a tiszteletére.
Áfonyás, rozmaringos kenyér
40 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
3 dl állott víz
5 dkg cukor
1 bő csipet só
7 g szárított élesztő
3 tk szárított rozmaring
10 dkg aszalt vörösáfonya
8 dkg durvára vágott dió
2 ek olíva olaj
A liszteket összeöntöm, hozzáadom az élesztőt, a cukort és a sót, majd elkeverem. Egy másik edényben kimérem a vizet, hozzáadom az olajat és finoman összedolgozom a liszttel. Amikor már sima a tészta, lefedem és hagyom kicsit pihenni, majd beledolgozom a durvára vágott diót, az áfonyát és a rozmaringot is. Bő órát hagyom kelni, majd sütőpapírral bélelt formába teszem és 180 fokon addig sütöm, amíg szépen meg nem barnul és a formából kiszedve a feneke kellemes kongó hangot nem ad.
Vajjal önmagában is finom, de kifejezetten jól áll édeskés húsoknak, sonkáknak.








Ez nagyon nyamm. Még magában is jó lehet, de tényleg a kacsa mellé említve megindult a nyáladzás
Kacsához fehérbort szoktak ajánlani, ugye? Itt olvasgatok: http://minu.me/-vinopedia és vacillálok, mit is tegyek az asztalra szilveszterre. Lehet, hogy marad a “mindenből egy kicsikét” elv 