Rumaan Alam – Távol a világtól
Már a fülszöveg alapján érdekesnek tűnt a vázolt élethelyzet, közel éreztem magamhoz, hiszen mi is gyakran béreljük ki mások otthonait a világ számos pontján és bár még soha nem adódott ebből semmilyen feszültség vagy probléma, de a lehetőségével az ember – ha tudat alatt is, de – számol.
Rumaan Alam könyve ebből az alaphelyzetből indít, a fülledt nyár, a családi nyaralás, a saját rezonanciánk összehangolása a családtagokkal, a hellyel, a helyzettel, lassulás, önmagunkba való visszatérés egy idegen, de mégis vonzó környezetben.
A mások otthonába történő beköltözés, annak önmagunkkal való beporzása, ahogy a saját rutinunkkal, létezésünkkel a magunkévá kívánjuk tenni, ha csak arra az egy hétre is.
Innen indul Amandáék története. Egy serdülő, egy kamasz, egy összeszokott házaspár, akik Long Island mélyén keresnek menedéket a városi nyár elől egy eldugott, otthonos házban, amely a felhőtlen nyaralás képzetével kecsegtetett már a szálláskereső oldalán is.
Az idillt szinte harapni lehet, minden a gondos tervezésnek hála, megfelelően kötetlennek és felszabadultnak tűnik, a látszat megvan, ha marad még néhány nap, akkor a valódi érzések is feltörnek.
A bukolikus képet azonban hamar beárnyékolja a tulajdonosok jötte. De nem csak ez az idősödő fekete házaspár ront rájuk az éjszaka közepén, hanem a kétkedés, majd a kétségbeesés, a valóság finoman utánanyúl a mindentől távol boldogságot kereső család után és felülírja minden addigi tervüket, az életüket.
A könyv kamaradráma, kevés szereplővel, jól megválasztott karakterekkel és elképesztő kegyetlenséggel. Folyamatosan kecsegtet a feloldozással, kifacsarja belőlünk az igényt a megszokott édesbús happy endre, közben következetesen bontja le a civilizációba, fejlődésbe vetett hitünket, megmutatva, hogy milyen könnyen roppan össze az általunk ismert világ, olyan problémákra reflektálva, amelyek – szigorúan véve – nem érintik a mindennapjainkat.
Hátunk mögött a covid-karanténban töltött évvel, az ukrán válság híreit figyelve és azzal párhuzamba állítva még plasztikusabbá válik a regény, amely ugyan nem ad feloldozást, de bőven ellát gondolkodnivalóval.
