You are here: Home > Éttermekről, cukrászdákról > Gasztrokalandok Pesten és Budán

Gasztrokalandok Pesten és Budán

A nagy nyári csavargások idején a délidő sokszor talált minket a városban. Hol wampolásban megfáradva, férjjel kettecskén csavarogva, hol a Nőkkel egyetemben. A merítésünkben sok már felfedezett, kedvelt hely szerepelt, de akadt köztük egy-két újdonság is, amiket felveszünk a kedveltek listájára, mert megérdemlik.

A már beváltak közül megint jól vizsgázott a Vakvarjú. Az aznapra tervezett Mák szabadság miatt elmaradt, így a bevált, szeretett, belvárosi, ellenben nem turistacsapda helyre vezetett az utunk. A chef ajánlatából választva a férjem bárányburgert evett, míg én borjúpofából készített paprikást ettem, jó adagnyi galuskával. Ebéd után hosszan ténferegtünk a belvárosban, élveztük a wampot, a turisták messziről megismerhető lelkesedését aziránt a város iránt, amit mi már hosszú idő óta kiélvezünk, így nem is mindig látjuk szépségét.

A séta végére megérett a helyzet egy jó kávéra, amit a szintén szeretett Gerlóczynkban, egy – a téren álló – árnyékos asztalnál kortyoltunk el. Kitűnő frappéjuk van.

Napokkal később a Nők beiskolázásához szükséges ezernyi apróság valamelyikéért futottunk tova, mikor egy baráti javaslatra ráleltünk a Teve utca és a Frangepán sarkán megbújó, garázsnak álcázott indiai kifőzdére. A Hathi ránézésre nem bizalomgerjesztő, sőt az ember nem is feltételezné, hogy az épületben autószervizen kívül bármi üzemel. Ennek ellenére, vagy épp ezért rajongókkal, törzsközönséggel és jó konyhával bír.

A magam részéről csirke kormát és csicseriborsó curryt ettem, fokhagymás naan-nal és mangó lassival. Az étel jóízű, kellően fűszeres volt, a naan isteni, a mangó lassi meg tökéletes. Arról nem is beszélve, hogy estig tökéletesen jóllaktam. Ilyen áron régen ettünk ilyen finomat és ilyen sokat. Kettőnk ebédje 3000 forint alatt maradt, pedig a férjem sem fogta vissza magát. :)

Tegnap viszont tervszerűen érkeztünk a várost átszelő bürokráciatúránkon a Budai Pékségbe. Extra vajas croissant-ra esett a választásom, Anna – a sok kudarc ellenére – túrós táskát kért, Zsófi egy emeletes szendvicset választott. Mindannyian elégedetten majszoltuk el a pékségben készült finomságokat. Anna visszanyerte a hitét, hogy létezik jó túrós táska, Zsófi – ha rövid időre is – de elégedetten jóllakottnak tűnt, én meg arra jutottam, hogy ez a croissant megüti az itthon sütött példányaim mércéjét. Legközelebb kávézni is fogok és hazahozok egyet azokból a gyönyörű focacciákból.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.