Kütyükkel a nagyvilágban
Sose értettem, miért aggódják túl egyesek ezt a ruhacipő dolgot, amikor bőröndöt pakolnak. Végülis pólót, gatyát és ilyesmit kábé a világon mindenhol be lehet szerezni ha esetleg kimaradt volna a bőröndből, de ha a fogkrém-sampon marad itthon, hát az se nagy gáz, bolt jószerivel mindenhol van. Na jó, egy lakatlan szigetre vagy a Nemzetközi Űrállomásra utazva ez nem áll, de azért ez ritka eset. Az viszont roppant kínos, ha otthon felejtjük mondjuk a laptopunk tápegységét vagy valamelyik kütyünkhöz egy-egy speciális kábelt, csatlakozót, tartót és egyéb kiegészítőt, mert azon túl, hogy ezek drágák is lehetnek, sokkal macerásabb lesz helyismeret nélkül olyan boltot találni, ahol pótolni lehet őket. És akkor lehet, hogy ott áll a 21. századi turista egy komplett gardróbnyi csodaszép ruhával a távolban, de minek, ha még szelfizni se tud, mert elfelejtette bepakolni a szelfibotot. Feltéve persze, hogy egyáltalán odatalál előre letöltött térképek vagy mobilinternet nélkül.
A 21. század turistája számára már az az igazi kihívás, hogy műszaki és kütyülógiai szempontból megtervezze a gondtalan utazáshoz szükséges magával szállítandó eszközparkot, illetve, azt, hogy honnan és hogyan lesz internet-hozzáférése. És higgyük el, ha biztosra akar menni, ez nem is annyira egyszerű.
DELEJ
Jóval az utazás előtt nézzünk utána, milyen konnektorok vannak a célországban, illetve, hogy milyen hálózati feszültséget használnak. Ha 230V-os hálózat van ott is, akkor a hazai eszközeinket nyugodtan vihetjük, működni fognak, csak azt kell jól kitalálni, hogy vajon be tudjuk-e dugni az ottani szabvány szerinti konnektorokba. Ehhez az eszközeinket is nézzük meg alaposan, mert van olyan, hogy mondjuk a telefontöltőt simán be tudjuk dugni, de a földelt dugóval szerelt laptop-tápegységet vagy a hajszárítót már nem. Ha olyan országba utazunk, ahol nem 230V a hálózati feszültség, hanem mondjuk 120V, akkor ezen felül azt is nagyon gondosan meg kell néznünk, hogy az eszközeink működnek-e ilyen hálózaton. Ha rá van írva, hogy pl 110-230V, akkor feltehetően rendben is lesz minden, csak a konnektor formájával, azaz a dugó bedughatóságával kell foglalkoznunk. Léteznek olyan eszközök, amiket át kell kapcsolni a hálózati feszültség függvényében, ezeket praktikus már úgy becsomagolni, hogy átkapcsoljuk, nehogy elfelejtsük. Ha a gyerekek is hozni akarnak elektromos cuccokat, nagyon szigorúan vizsgáljuk meg ezeket az eszközöket is mielőtt bepakolják saját poggyászukba.
Ha arra jutunk, más szabványúak a konnektorok a célországban, akkor több lehetőségünk van. A legkézenfekvőbb, hogy átalakítót kell vinnünk. Igenám, de ezeket az utazó adaptereket gyakran irreálisan drágán adják, és ha több eszközt is egyszerre szeretnénk tölteni, vagy használni, vehetünk belőle vagy egy tucatnyit, ami a végén nem csak, hogy drága, de még nehéz és macerás is lesz. Vegyünk inkább egy átalakítót, és vigyünk hozzá egy mondjuk hat aljzattal ellátott itthoni elosztó-hosszabbítót, mert akkor egyetlen átalakítóval akár hat eszközt is tudunk használni. Sok olyan eszköz van, ami USB-ről tölthető: mobiltelefok, táblagépek, powerbankek, headsetek, ebook-olvasók stb. Ha sok ilyen eszköz van nálunk, lehet, hogy praktikusabb, ha inkább beszerzünk egy olyan USB-s töltőt, amiről egyszerre 6 vagy még több eszköz tölthető. Kevesebb macera, ráadásul megoldja azt a problémát is, hogy a szálláshelyeken általában mindig 2-3-mal kevesebb szabad konnektor van, mint ahány telefonnal egy mai átlagos család utazni szokott. Az aliexpresszen 30 dollárért nagyon jók vannak, némelyik még gyorstöltésre is képes, de érdemes jó előre megrendelni. Amúgy ez otthon is praktikus, nem csak utazáshoz fogjuk használni.
Némely eszköznek olyan tápegysége van, amelyiknél a hálózati kábel cserélhető. Lehetséges, hogy jobban járunk, ha nem átalakítót veszünk, hanem csak egy megfelelő tápzsinórt. Mivel a tápegység-felőli oldal általában nemzetközileg szabványos, nagy eséllyel fogunk tudni venni megfelelőt a célországban valami műszaki boltban, de jobb, ha már itthon beszerezzük. Én például egy webáruházból rendeltem amerikai szabványú tápkábeleket, egy nap alatt érkezett meg egy lengyel raktárból.
Érdemes mindezt úgy pakolni, hogy a kézipoggyászban legyen olyan töltő, kábel vagy átalakító, amivel utunk során bárhol tudunk telefont tölteni, mert az közel sem biztos, hogy megérkezik a feladott bőrönd, az viszont hót sicher, hogy a telefonunk az akkor merül le, amikor a leginkább szükség lenne rá.
NET
– Jó napot, wifi van?
Talán ez a turisták leggyakoribb kérdése mindenhol. Merthogy a mobilnet és mobilozás drága.
Szerencsére az EU-ban már elfogadható roaming-díjak vannak, és elvileg az idén még azokat is eltörlik. De azért ellenőrizzük előre, mit és hogyan számol a szolgáltatónk. Viszont ha elhagyjuk az uniót, szinte biztos, hogy vicces SMS-ben fog tájékoztatni bennünket a szolgáltatónk, miszerint egy perc kimenő hívás mondjuk 889 Ft / perc, a bejövő hívás is 375, az internet meg közel 3000 forint megabájtonként. Ugyan tényleg vicces, de a szolgáltatók sajnos tök komolyan gondolják. A szolgáltatók bizonyos országok esetében kínálnak speciális díjakat, például a Vodánál napi 2-3 ezer forintért hazai díjakon mobilozhatunk egy csomó országban, de ezt az opciót külön, előre kell megrendelni, és nem is minden országban használható. És ha csak napi kétezer is, az egy két hetes nyaralás során még mindig közel 30 ezer…
Ezért, ha valahol pár napnál többet maradunk, szeretek venni egy helyi SIM-kártyát. Még otthon kitúrom a netről, hogy, melyik helyi szolgáltatónak milyen prepaid csomagjai vannak, milyen feltételek mellett tud külföldi állampolgár SIM-et venni, és persze, hogy milyen a hálózati lefedettség. Ha 10 ezer forintból kijön pár gigabájt adatforgalom, ráadásul lesz egy helyi hívószámom, hogy szükség esetén helyi ügyeket is intézni lehessen, már bőven megéri szerintem. Egyrészt nem kell állandóan wifire vadászni, másrészt szinte mindig adódik olyan helyzet, hogy helyben kell telefonálnunk, vagy valakinek vissza kell tudni hívnia minket. Sőt, egy kis ügyeskedéssel, különféle szolgáltatókkal vagy saját kezű barkácsolással megoldhatjuk az olcsó hazatelefonálást vagy az otthoni telefonszámunkra érkező hívások olcsó fogadását. 889 Ft/ perc? Hahaha. Ha percenként húsz forintból tudom csak megoldani, akkor valamit rosszul csinálok 
Nagyobb adatforgalomra persze marad a wifi. Nyilván manapság már úgy választunk szállást, hogy legyen wifi, és úgy ülünk be kávézni is nap közben, hogy legyen free wifi. Aztán persze amikor végre elhelyezkedtünk, a pincér elárulta mi a jelszó és rácsatlakoztunk, kiderül, hogy épp nem működik, még a weboldalak is nehezen töltődnek, speciálisabb portokat használó alkalmazások, VPN, VoIP iés hasonlók nem működnek stb. Ha értesz hozzá, akkor nekiállhatsz ezzel molyolni és vagy meg tudod oldani, vagy nem. Nem egy étteremben, szállodában szereltem már meg a netet. De ha működik is, akkor ott van a para, hogy egy nyilvános hálózaton lógsz egy ismeretlen országban, szóval közel sem biztos, hogy nagy biztonságban vannak az adataid.
Mostani costa ricai utunkon előre egyeztettem a szállásadókkal, hogy pontosan milyen a wifi. Szerencsére őszintén elárulták, hogy annyira nem lesz megbízható a kapcsolat, de ez arrafelé még a jobbak közé tartozik. Az első szállásunk egy dzsungelben levő házikóban volt. A tulaj megírta, hogy ha wifire van szükség, az ő, szomszédos házában rácsatlakozhatunk, de nálunk tuti nincs elég jel. Így hát természetesen csomagoltam egy kültéri wifi-eszközt, 15 méter Ethernet-kábelt, valamint egy kisméretű beltéri wifi access pointot. A kültéri eszközt felerősítettem az erkélykorlátra, onnan épp átlátott a szomszédhoz, a beltéri egységgel pedig megosztottam a netet. Net megoldva.
OKOSMOBIL
Valószínűleg a telefonunk lesz majd az egyik legfontosabb eszköz, amit magunkkal viszünk. Kiváltja a kompakt fotógépünket, rajta keresztül tartjuk a kapcsolatot a külvilággal, elnavigál a célunkhoz, segít információt kapni mindenről, amit csak szeretnénk megtudni, segít lefordítani az idegen nyelvű szövegeket, vagy elmagyarázni a csak a saját nyelvüket értő helyieknek, hogy mit is szeretnénk mondani nekik. De a telefonunkat akkor fogjuk tudni igazán hatékonyan használni, ha van mobilnetünk. Ahhoz hogy egy helyi SIM-kártyát tehessünk bele, szolgáltató-független telefon kell. Ha a szolgáltatónkhoz van láncolva az a telefonunk, aminek a legjobb a kamerája, vagy amelyik a leggyorsabb, akkor egy kicsit meg vagyunk lőve. Ráadásul, ha többen utazunk együtt, mindenkinek kellene saját mobilnet. Ha többnyire együtt van a társaság, akkor jó megoldás lehet, ha csak az egyik telefonba, vagy egy zsebméretű mobiilnet routerbe szerzünk helyiSIM-et, és a netet wifivel megosztjuk. Ebben az esetben nagyon vigyázni kell arra, hogy a csatlakozó telefonok ne akarjanak videókat, meg nagy méretű szoftverfrissítéseket telepíteni, mert akkor pikk-pakk elfogy az adatforgalmi keret. Ráadásul az a telefon vagy mobilnet router, ami a megosztást csinálja, gyorsan merül, amire oda kell figyelni. Érdemes vinni egy jó nagy powerbanket (Happy barátom kifejezésével élve: „dobozos villanyt”). Ha autóval fogunk utazni, vagy helyben bérlünk autót, ne felejtsünk el vinni szivargyújtós töltőt. Legutóbbi utunkon egy Honor 8 telefon volt a fő eszközöm. Ez egy kellően gyors telefon, olyan kamerával, ami teljesen vállalható minőségű fotók készítésére is alkalmas. Mivel két SIM-et tud kezelni, az egyik foglalatban volt a hazai kártya szükség esetére, illetve, hogy megkapjam az otthoniak SMS-eit (az SMS-fogadás általában ingyenes). A másik foglalatba helyi SIM-kártya került, a mobilnetet pedig megosztottam a család többi tagjával is. Vittem itthonról egy olcsó kis telefontartót, amit felraktunk a műszerfalra, így meg volt oldva a navigáció is. A Waze navigáció jól működött, de csak ott, ahol volt mobilinternet, így néha jól jött az offline navigációra is képes Sygic, ami ugyan fizetős alkalmazás, de egy papír térkép árát szerintem mindenképpen megéri a digitális világtérkép. A térképek letöltése elég sok adatot tud felemészteni, ráadásul rosszabb wifin lassú is, így ezt inkább ne hagyjuk az útra, csináljuk meg még otthon!
Ha nem bírod ki filmek nélkül a nyaralást, a telefonon vagy táblagépeden filmeket is vihetsz magaddal. De ha a szállásodon van egy kicsit is korszerűbb lapostévé, és van nálad egy, a telefonoddal vagy táblagépeddel kompatíbilis HDMI átalakító és kábel, vagy ha a filmeket egy pendrive-ra is felrakod és a tévében van USB csatlakozó, akkor azzal az egész család együtt tud mozizni. Javasolt a filmeket még itthonról vinni, mert egyrészt ki tudja, lesz-e a szálláson megfelelő sávszélesség, másrészt lehet, hogy a torrentezéssel és hasonló tevékenységekkel szemben kicsit kevésbé toleránsak az adott országban.
