Limitált szériás Puskás Unicum

Most pénteken a magyar foci elmúlt 70-80 éve elevenedett meg a Zwack Múzeumban. Élő legendák hajtottak fejet Puskás Öcsi emléke előtt, aki pont 50 éve vonult vissza, a 66-os szezont követően hagyta ott a Real Madrid csapatát. Focianalfabéta létemre még nekem is ismerősnek rémlettek arcok és nevek, s rettentően meghatódtam Szepesi Gyuri bácsi jelenlétén, az ő hangja valahogy mégiscsak beivódott a nyolcvanas években az agyamba, s azóta is egyet jelent a sportkommentátor léttel.

A másik furcsa meglepetés pedig akkor ért, amikor a vendégek sztorizgatni kezdtek, s szép lassan rájöttem, hogy nekem is van egy Puskás sztorim. Na jó, nem sztori, inkább emlék.

Apám előszeretettel vitt minket vendéglőbe, s a Krisztinaváros ebből a szempontból számos lehetőséget tartogatott. Mehettünk az Aranyszarvasba, beülhettünk a Tabáni Kakasba, elnézhettünk a Gösser sörházba, vagy 10 perc andalgással lesétálhattunk a templommal szemközt üzemelő Horváth Étterembe. A lustaság és a Horváth konyhája a legtöbbször győzedelmeskedett, így szinte minden ilyen megmozdulásunk (ha csak épp nem virágoztak a cseresznyefák a Tabánban) a Horváthban végződött. Ahol majdnem mindig összefutottunk Öcsi bácsival és a feleségével. Nem voltunk semmilyen nexusban, de mint törzsvendég a törzsvendégnek mindig járt egy biccentés, egy köszöntés. Hosszú évekig voltunk asztalszomszédok ebben az étteremben.

Így aztán némi személyesség is fűszerezi a hírt, miszerint a Zwack család – akik szenvedélyes focidrukkerek – az ötvenedik évforduló és az idei bajnokság okán egy új, limitált szériás Unicum palackot dobott a piacra, s nem csak a limitált Puskás palack jelent meg, de két hónapos időtartamra egy időszaki mini Puskás-tárlat is nyílt a Zwack Unicum Múzeumban, amelynek ékköve egy olyan Puskás mez, amelyet a futball legenda számos Real Madrid meccsen hordott és Magyarországon még soha nem volt látható.