Hételeje
Tegnap, amikor már minden vendégünket útnak engedtünk, lerogytam a recepción az értékesítők gyöngye mellé és felsóhajtottam: – Milyen jó is volt ez a hétvége…
– Hja- röhögött mellettem Ancsika – főleg, hogy hétfőre és keddre esett.
Az utolsó Finomániánk rendhagyó időpontja sem tudott hétköznapot csalni a szigetre. Olyan békében és nyugalomban telt ez a két nap, hogy még ma is sokszor kaptam magam azon, hogy hétfőként tekintek erre a napsütötte szerdára.
A tavalyi sikeren felbuzdulva az idei záróakkord is egy lekvárokat és chutney-kat felsorakoztató kurzus volt. A törzsvendégeink mellett új versenyzők is jöttek, valamint vendégünk volt Kaldeneker György és Balázsy Panna.
A felnőttek mellett most újra pályára lépett az ifi csapat is, a Nők ezúttal már csak Kata figyelő tekintetétől kísérve, de teljességgel önállóan állították elő a lekváros linzerkarikákat.
A gyerekek miatt is, meg a társaság tagjai jóvoltából egy igazi nagy olasz család főzött, élt, nevelt és evett a teraszon 2 napig. Beszélgettünk, tanultunk, főztünk, gyereket dajkáltunk, adott esetben szidtunk, vagy csak a hátán éktelenkedő csokoládécsíkok eredtén tűnődtünk… (megfejtettük később: Zsófi haja belelógott a csokis palacsintába és onnan keveredett a matéria a hátára.)
Most egy hónapnyi szünet áll előttünk, aztán október elejétől jönnek az igazi őszi-téli melengető, kuckolódó hétvégéink. Ha szeretnétek jönni, akkor érdemes mihamarabb dönteni és jelentkezni, mert gyorsan fogynak a helyek.
