Mert azért nem múlik el egykönnyen egy ilyen pici lány névnapja. Neeem. Több felvonásban ünnepel a hódolók sora, család és barátok. Az az egy-két, leírás alatt lévő egyén, aki meg elfelejtette, magára vessen! És a Nő tobzódik. Élvezi, ahogy a májusi Zsófia-nap borús emléke a múlt ködébe vész és most minden érte van. Ez persze […]
Szombaton valahogy rám jött a főzhetnék. Kezdtem Anna sütijével, aztán eszembe jutott, hogy a múltkori párkányi ebéd után – gasztrokultúrális csavargásaink – közepette, szerzetünk egy darabka brynzát, ami lassan az eltarthatósága végire ér. Így kénytelen-kelletlen el elsütöttem. Külön öröm az egészben, hogy amíg a tésztámon nyammogott a kenyérsütő:,telefonáltak a barátaink, hogy épp a rómain hekkelnek, […]
A férjem ritkán rendel. Általában a Nők találják ki, hogy most aztán olyat ennének…. De valamilyen furcsa oknál fogva, most az én tésztakerülő életem párja, a krumplinudli fölött elmélkedtében, azt találta mondani, hogy úgy enne egy kis spagettit. Na, ennél nagyobb feladatom ne is legyen – gondoltam én. Aztán persze eszembe jutott, hogy egy kis […]
Anna nap volt. Ennek persze az ünnepelt örült a legjobban, aki már a nagy nap előestéjén birtokba vehette a Vajaspánkóék Írisze által illusztrált Cipelő Cicákat. Zsófin ekkor vett erőt a rövidtávú memóriazavar és az enyhe irigység. Ez a jeles napon tovább fokozódott, amiben persze Annának is jelentős része volt, aki unos-untalan boldogan felemlegette, hogy ma […]
