És lőn csoda! Ma a délutáni gyerekösszeeresztős-anyukadumálós partinkra a szomszédasszonyom a fotón látható gyönyörűséges teaválogatással állított be. Ez már önmagában is igen boldoggá tett, hát még akkor mekkorát dobbant a szívem, amikor a tartalmát mazsolázgatva rábukkantam a Lekvárosbukta blogján látott és megszeretett echinacea-s, málnás teára. Itt hűl mellettem és alig győzöm kivárni, hogy megihassam.
…még nem fordult be…csak lassan eléri a novemberi háztömb rosszul megvilágított sarkát, aztán egyszer csak megjelenik, szinte a semmiből bukkan elő és feltartóztathatatlanul közelít. A Karácsony nálunk furcsa egy dolog. A férjemet a hideg rázza a reklám- és emberáradattól, belehal abba, hogy december tizedike után jóformán sehol és semmit nem lehet elintézni és huszonhatodikán már […]
Gyerekkorom óta a téli menüsorból kedvencem a székelykáposzta. Talán azért, mert annyira nem ütős, mint a többi, hőtermelésre buzdító kalóriamennyiséget tartalmazó egytálétel. Kedvelem a savanyúságát, azt, ahogy a káposzta íze és állaga keveredik a tejföllel… Az étel fogantatásába egy 19. századi anekdóta enged bepillantást. A történet szerint Székely József főlevéltáros Petőfivel az oldalán kissé kései […]
A Vapiano jött, látott és győzött. Nem mondom, hogy ha nagyon nekidurálom magam ne találnék hibákat. De nem keresem. Hiánypótló étterem. Végre nem csak nevében olaszosak az ételek, hanem minőségükben, mennyiségükben, összetételükben. Szívesen ugrom be hozzájuk, de azt is jó néven veszem, ha férjfutárom házhoz hozza a péntek esti desszertemet. Házi csokitorta a la Vapiano. […]
