Stanley Tucci könyve afféle memoár, de sokkal inkább anekdoták finom, laza, majdnem kronológiába szedett szövedéke, amit áthat az olasz lét, az itáliai gyökerek, a világpolgári lét, megérint Hollywood, amiben finoman ott az elmúlás felett érzett szomorúság, minden megélt pillanat öröme és az a fajta pedantéria, amelyet Monk fejlesztett tökélyre. Tucci könyve kedves, őszinte lenyomata egy […]
A magyar borászoktól nem megszokott a szépirodalmi tevékenység, legalábbis a kortárs borászainktól eddig még ilyen, nem szakirodalomnak minősülő könyvet nem tartottam a kezemben. Jásdi István könyvét is kicsit félve vettem le a polcról, hogy az én borszerető laikus lelkemnek vajon nem lesz-e túl szakmai a prózája, fogok-e én ebből a lánynaplónak álcázott regényből bármit is […]
Jimenez és az én nagy szerencsém, hogy sci-fi ügyekben türelmes vagyok. Simmons könyvei megtanítottak várni, bár bevallom Banks ütemére könnyebben olvasok. Jimenez hatalmasat markol és nagyon nagyot is fog, az Elveszett madarak ígéretes, de rendkívül lassú és semmilyen magyarázattal nem szolgáló indulása után berúgja a motorokat, hogy egy olyan utópiát/disztópiát, kalandregényt és eposzt alkosson, amelynek […]
Az északi mitológiával mindig hadilábon álltam. Korai operai kiképzéseimnek hála hallottam a valkűrökről, a Valhalláról és Wagner soha véget nem érő alkotásaiból hét-nyolc-tíz éves fejjel azt szűrtem le, hogy az északi isteneknél unalmasabb a földön nincs. Aztán jöttek a Marvel alkotások, megint csak nagyokat bőcögtem Odin, Thor vagy épp Loki nevének említésekor, tudtam, hogy mi […]
