Janice Hallett – A színjáték

Az angol első könyves íróknak lassan meg kell szavaznom az alap bizalmat, sorra akadnak a kezembe olyan könyvek, amelyen egy pillanatig nem érezni a debütálás izgalmát, a félszegséget, a szöveg nagyfokú rutinról árulkodik, minden gesztus, taktus a helyén van. Hallett persze nem teljesen zöldfülű, hiszen újságíró, valamint ismert és elismert forgatókönyvíró, ami érződik is a könyvön és nem válik annak hátrányává.

A színjáték egy angol kisváros mindennapjaiba enged betekintést, a helyi amatőr társulaton keresztül. Az évszázados hierarchiának megfelelő, modern társadalomra is jellemző tagozódás szerint dőlnek el a szerepek, születnek a barátságok és érdekszövetségek, amelyek szövedékét felerősíti, felvillanyozza egy baljóslatú történés: a színházat életre hívó, azt vezető, teljes mértékben uraló család legkisebbjénél, a két éves Poppynál agydaganatot diagnosztizálnak. A család azonnal a közösséghez fordul segítségért, amely rögvest mellé is áll, s miközben az új bemutatóra próbálják Arthur Miller egyik darabját, addig fokozatosan megismerjük a beteg kislányért kampányolók érdekeit, kapcsolatait. Majd a közösség egy tagja meghal. Az ő halála után már csak össze kell csiszolni a levélregényből részletesen megismert információkat, újra végigfutva a levelek tartalmát, megfigyelni azok stílusát, olvasni a sorok között.

Hallett könyve elsőre kissé furcsa, az emailekre és chatekre épülő szöveg azonban hamar természetes közegünkké válik, könnyen és jól olvasható, nem akar megvezetni, tévútra vinni, ellenben nem is olyan könnyű benne meglelni azokat az elejtett szavakat, üzeneteket, kódokat, amelyek segítségével felgöngyölíthető a történet. A színjátékot jó szívvel ajánlom minden anglomán, Agatha Christie rajongónak, azoknak, akik szerették a Kisvárosi gyilkosságokat vagy épp a Father Brown epizódjait. Itt minden készen áll egy igazi kisvárosi nyomozáshoz, a hangulat tökéletes, a színészek már próbálnak…

Janice Hallett