Qui prodest?
Napok óta érlelődik bennem a kérdés: Üzleti érdekből érdemes tönkretenni egy utcát Krisztinaváros szívében?
A Roham utca egy kicsiny, álmos utca, szemben a plébániatemplommal, ahol anno Széchenyi István kimondta a boldogító igent. Ha visszagondolok, gyerekkoromból csak az árnyas nyugalma rémlik, meg az, hogy a legnagyobb zajt a sarki cukrászdában megforduló pohár sörre vagy rózsaszín mignonra vágyó emberek keltették.
(kép innen)
Aztán a cukrászda gazdát váltott, és már inkább csak sörért, mint mignonért jártak oda az emberek. Majd jött, látott és győzött a Déryné.
A helyieket nem tette boldoggá a hely. Nem az ő pénztárcájukhoz szabták, a múltat – PR okokból – állítólag továbbvinni kívánó hely semmiben nem emlékeztetett az államosítás előtti Auguszthoz vagy gyerekkorom jól működő cukrászdájához, hiszen más célokat szolgál.
A hely trendi, a környező irodákból szívesen szabadul ki ide a nép, sőt, a tulajdonosok maguk is szívesen megfordulnak saját éttermükben.
A siker egyértelmű jele a Mini is, ami a vártán kitartó antikvárius és a helyi öregek napközije miatt külön étteremként üzemel.
Most viszont úgy tűnik, az étterem az utcafronton is támad, hiszen egészséges fák estek áldozatul egy értelmetlen térrendezésnek, aminek egyetlen nyertese a Déryné és ikertestvére.
Vajon megéri? Ki és kinek mit kínál azért, hogy egy utcát végérvényesen tönkretegyenek?
