Nyáridézés a köbön

Annyira, de annyira várjuk már a nyarat. A Nőkkel reggelente az ohodába menet is tervezzük az idei perzselő napokat, vagy – jobb híján – a múlt nyarak emlékein merengünk.

Anna szerint a tavalyi nyár egyik legemlékezetesebb pillanata a levendulaszüret volt, a Sóshelyen. Így aztán mire szerdán hazaértek az ohodából, egy tisztes nyárszagú torta várta.

Furcsa egy dolog ez a levendula. Először is az eredeti receptben szereplő levendulaadagot megfeleztem, de még így is szellőztetni kellett, amikor sült a tészta. Olyan intenzív illat terjengett a lakásban, ami kis hiján elviselhetetlen volt. Féltem, hogy a sütemény is ilyen karakteresen szekrényillatú lesz, de a szép, jó állagú piskóta már sokkal visszafogottabban, lágyabban illatozott. A végső finomítást és a tökéletes harmóniát a vaníliapettyes tejszínhab adta meg neki.

Levendulás piskóta

1,8 dl tej

7 g levendula

8 dkg vaj

20 dkg cukor

2 tojás

25 dkg finomliszt

sütőpor

só

Tetejére:

2,5 dl habtejszín

3 tk vaníliás cukor

A tejben felfőzöm a levendulát, majd hagyom kihűlni. Amíg hűl, addig kimérem a lisztet, elkeverem a sütőporral, hozzáadom a cukort, elkeverem, majd ebbe teszem a kihűlt tejet, a megolvasztott vajat és a elhabart tojásokat., meg egy csipetnyi sót. A kikevert tésztát szilikon tortaformába töltöm és 165 fokon szép színesre sütöm.