Császármorzsa

A gasztronómiai kutatómunkáim legtöbbször valamilyen formában materializálódnak.

Így esett, hogy ma, amikor a sokadik császármorzsához kapcsolódó legendát olvastam, egyszer csak olthatatlan vágyat éreztem, hogy smarnit süssek. Ütős lett a végeredmény, csak javasolni tudom. Kevés alapanyag, minimális időráfordítás, mennyei desszert.

Császármorzsa

3 tojás

2 dl 3,5 %-os tej

5 dkg vaj

10 dkg finomliszt

5-6 dkg mazsola

0,5 dl konyak

3 tk vaníliás cukor

½ citrom héja

csipetnyi só

A konyakba beáztatom a mazsolát. A tejet kimérem, a tojásokat szétválasztom és a tojások sárgáját a tejhez adom, elkeverem. A lisztet kimérem, hozzáadom a cukort, a sót, belereszelem a citrom héját.
A tojások fehérjét laza habbá verem. A vajat megolvasztom egy nagyobb serpenyőben. A liszthez hozzáadom a tejet, csomómentesen kikeverem, majd beleforgatom a fehérjét. A masszát a sercegő vajra öntöm, megszórom a lecsöpögtetett mazsolával, majd a lángot közepesnél valamivel nagyobbra veszem, s hagyom, hogy a tészta egyik fele átsüljön. Ha nem vagyok benne biztos, akkor spatulával finoman megemelem, s alánézek. Ha már jó színe van, akkor a spatulával óvatos, de határozott mozdulatokkal felnégyelem a tésztát és a negyedeket egyenként átfordítom, majd hagyom sülni.
Amikor már a negyedek másik fele is megszínesedett, akkor a spatulával elkezdem apróbb darabokra bontani. Ízlés kérdése, hogy ki milyen méretű rögökre vágyik, a legjobb, ha villára szúrható, harapásnyi falatok születnek végül.

Az elkészült smarnit porcukorral és baracklekvárral kínálom.