Felfedezés
Tegnap a városi teendőim közben a Keleti Károly utca sarkán elém állt egy hölgy, kezében kosár. Tősgyökeres pesti lévén már gyakorlottan hárítottam, mikor kiderült, hogy a kosár briósokat rejt.
A kosaras hölgy pedig a frissiben megnyitott Rózsadomb étterem beetető embere…szó szerint.
Miután így kiderítettem, hogy mivégett is áll a hölgy a nem túl melegben, a kosárnyi pékáruval a Bimbó úton, szegényt elárasztottam a kérdéseimmel.
Ki? Mikor? Miért? Hogyan?
A válaszokból kiderült, hogy a nagysikerű Tortuga étterem tulajdonosai jegyzik a másfél hete megnyitott éttermet, amelynek konyháját jelenleg a korábbi helyen megismert séf viszi.
Még beszélgettünk egy keveset, kaptam egy heti menüről regélő elegáns fekete kártyát, aztán mindenki ment a maga dolgára.
Visszafelé meg beugrottam ebédelni.
A hely pazar. Az enteriőr merész, de nem túl merész. Látszik, hogy sokat dekáztak azzal, hogy mi hova kerüljön. A dekorációval, szinteltolással ügyesen osztják a teret. Izgalmas, de nincs agyonvariálva.
A személyzet kedves, gyors és udvarias volt, bár a kabátom a széktámlán árvállt, míg a szomszéd asztalnál valahogy a pincérrel együtt távozott.
A heti menüben 3 előétel, 3 főétel és egy desszert kínálta magát. Az aktuális választék és a hölgytől kapott, múlt heti kínálatot felvonultató lap tanúsága szerint klasszikus menza vonalon kíván mozogni a menü. Paradicsomos káposzta, karalábéleves, tojásos galuska, grízes tészta. Klasszikus alapelemek.
Miután kiválasztottam a levesemet és a főételt, kényelmesen hátradőlve élveztem az atmoszférát és a free wifit.
A leves viszonylag hamar, de nem abban a futószalagos, utálatos rohamtempóban érkezett.
Kicsiny, ellenben nagyon megtervezett tálban, forrón kaptam a karalábélevest. Talán lehetett volna egy kicsit vastagabb, úgy léügyileg, de ízre jó volt, kellő mennyiségű, nem agyonfőtt karalábé- és répakockával meghintve.
A leves után újabb rövid szünet, majd érkezett a vadas marha, két zsemlegombóc és némi portugieser társaságában.
A vadashoz tartozó mártás kifogástalan volt. Homogén, gazdag ízű. A hús lehetett volna vastagabb, a gombóc sósabb volt az én ízlésemnél, de ez már tényleg csak kekeckedés.
Desszertre nem vágytam. Pontosabban a leírás alapján nem indulnak be a pavlovi-reflexek a grízestésztára, bár amikor a pincér mellettem lavírozott el egy tálnyi tésztával, a pirított gríz illata pillanatnyilag megingatott. Aztán mégsem.
Zárásként – amíg a maradék bort elkortyoltam – kértem egy étlapot. A választék mennyisége pont hihető, a szereplő ételek között van néhány, amit szívesen megkóstolnék. A desszert választékkal voltak gondjaim, de ezek alapvetően az én szocializáltságomból fakadnak. Hiányzott valamilyen tésztásabb sütemény a választékból.
Remélem egy-két hónap múlva is így teljesít, mert jó helyen van, s jó vonalon indult el.
Javasolt a hely egy üzleti ebédre, egy romantikus vacsorára vagy baráti összejövetelre.
