Mesés cukrászkönyv gyerekeknek
Igazság szerint kezdem azt hinni, hogy jó irányba haladnak a dolgok. A múltkori gyerekgasztrokönyv után, újabb nívós példányra leltem.
Az Auguszt família Fény utcai üzletét vezető József főszereplésével, megjelent az Első cukrászkönyvem.
Az évszakok szerint bontott receptek között Vanília Vilma tündér és Auguszt József navigálják a kicsiket. A rajzok kedvesek, meleg színvilágukkal magukkal ragadják az olvasót. A receptek nehézségi foka elég vegyes, a csokoládéba mártott epertől, az almás pitéig széles palettán mozog. Szó van benne a habcsókról, a gesztenyeszívről, az eperhabról, sok-sok olyan édességről, ami a gyermeki szívnek igen kedves.
Egyszóval született valami kézműves apróság, egy parányit nosztalgiázó, de szövegében, ötleteiben modern mesecukrászkönyv, ami belopja a gyerekeket a konyhára, és segít nekik valami nyalánkságot összeütni.
Múlt héten, amikor a Nőkkel és a keresztlányommal elzarándokoltam a Fény utcába, hogy személyesen a főszereplőtől vehessem át a könyvet, Anna akkurátusan végigmérte a hatalmas embert, majd gyanakvóan megkérdezte: – Te szakács vagy?
Látszott, hogy az attribútumokból már jó ítél, konyhai emberrel van dolga, de érezte, hogy a kötényen sorjázó csokoládéfoltok valami másfajta mesterség bélyegei.
S az egész könyv dolog ekkor vált hitelessé, mert a velem udvariasan és távolságtartóan beszélgető cukrász, hihetetlen kedvességgel és közvetlenül viszonyult az én bojtos sapka alatt megbújó, pimaszul lépcsőtmászó és másokat méregető nőimhez.
