You are here: Home > Wunderkammer: Ritkaságok és válogatott emlékek >



Ez az az étel, amit nem fotóztam.
Több okból. Egyrészt mert egyáltalán nem fotogén, másrészt meg
pont nem voltam itthon, mikor a család nagyja szombati ebéd gyanánt
kivégezte.

Ám annak ellenére, hogy nem
látványos, nagyon finom.

A tavaszi friss, még zsenge
fejes káposzta találkozása a kaporral, amit néhány falatnyi
kellően omlós hús kísér. Mennyei. Gyerekkorom óta nagy
kedvencem s a mai napig átzarándokolok érte anyához, ha
megpendíti, hogy épp ilyennel készül.

Ám a múltkor a heti
zöldségbevásárlásnál nem bírtam ellenállni egy
fejes káposztának. Aztán felhívtam anyát, megértettem a készítés
mikéntjét és nekiveselkedtem ennek a korántsem bonyolult ételnek.

Lucskos káposzta

1 nagy vagy 2 kicsi zsenge
fejeskáposzta

 

1 csomag kapor

 

1 nagy pohár tejföl

 

2 kk almaecet

 

 

1 ek finomliszt

 

80 dkg sertéscomb vagy pulykamell

 

1 fej vöröshagyma

A hagymát felkockázom, kevés olajon
megdinsztelem, majd a viszonylag nagy kockákra vágott húst
kifehérítem, kevés vízzel felöntöm és puhára párolom.

A káposzta külső leveleit leszedem,
nyolc darabra vágom és egy nagyobb lábasba fektetem a darabokat.
Vízzel felöntöm, hogy ellepje, sózom és puhára főzöm. Kevés
ecetet is adok hozzá.

Amikor kész a káposzta, akkor
behabarom, kaporral megszórom. Hússal tálalom.

 

 

 

 

 

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.