You are here: Home > Termékekről > Mézesmadzag

Mézesmadzag

Múlt szerdán a Polyán Egyesület elhúzta az orrunk előtt a mézesmadzagot.

A korábban számomra ismeretlen kárpáti borzderes marha megmentésére létrejött egyesület tagjai, valamint a Debreceni Egyetem Állattenyésztéstani Tanszékének docense több irányból is rávilágított arra, hogy miért tartják megmentésre érdemesnek ezt az őshonosnak tartott magyar marhafajtát.

Az ok egészen egyszerű: a kihalás szélére sodoródott, a versenytempóban növő és tejelő tehenekkel egy súlycsoportba nem való jószágnak meg lenne a maga helye a 21. század globalizált, milliárdok etetésére kényszerült világában is, s ez a háztáji. Az egyesület úgy próbálja megmenteni ezt a fajt, hogy nem kiállítási példányokat csinál belőlük, afféle látványosságot, hanem a haszon oldaláról próbálja bemutatni, megszerettetni az állatot. A jelenleg még csak nagyon szűk állománnyal rendelkező kárpáti borzderes kapcsán ugyanis életre hívtak egy olyan programot, ahol a teheneket különféle családoknál helyezik el, akiknek előzetes képzést és folyamatos tanácsadást biztosítanak.

A módszer engem sokban emlékeztet arra a munkára, amelyet a River Cottage-ot jegyző Hugh is véghezvitt. Az ötlet már akkor is nagyon tetszett, most is jónak tartom, sőt itt ugye az a csavar is belekerül a történetbe, hogy a kihelyezett haszonállat egy megmentésre váró faj példánya.

S hogy hol jön ide a gasztronómia? Na, ez a mézesmadzag rész a történetnek, ugyanis mi – akik meghívást kaptunk a sajtótájékoztatóra  – kaphattunk azokból az ételekből, termékekből, amelyek a kárpáti borzderes tejéből és húsából készültek. Lehet, hogy a mostanában éledő látens vegaságom az oka, de nekem igazán a sajtok ízlettek. A különféle friss, fűszeres sajtok, a karakteresebb, bonyolultabb ízvilággal, markánsabb jegyekkel bíró érlelt sajtok és a füstölt változataik. Kivétel nélkül mindegyik hibátlan volt. Az is igaz, hogy a kárpáti borzderesből készített kolbász is remek volt, de a sajtok és a túró tényleg rendkívül finomak voltak.

borz_v

A probléma csak az, hogy jelenleg olyan kicsi az egyedszám, hogy ezeknek a tejből, húsból készülő ételeknek a köre, mennyisége is igen korlátozott, s ahogy a beszámolókban is hallani lehetett, ami készül, az családi-baráti körben rendre el is fogy.

Így csak reménykedhetünk benne, hogy a Polyán Egyesület jóvoltából a kárpáti borzderes újra erőre kap, sok gazdaságban rendezkednek be majd a tartására, s a boltok polcain egyszer csak feltűnnek a kedves, barna bocikkal fémjelzett termékeik.

Addig meg higgyetek nekem: jó volt.

3

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Leave a Reply