Pirított kelbimbó

A kelbimbó azóta kapott felmentést, mióta a férjem rájött, hogy jól elkészítve igen finom. Mi, a Nőkkel már régóta feltétlen hívei voltunk ennek a zöldnek, így – ház urának fanyalgását nagyvonalúan figyelmen kívül hagyva – viszonylag gyakran készítek kelbimbót.

A kelbimbó nem csak levesbetétként vagy köretnek ideális, hanem főételként is nyugodtan kínálhatjuk. A csőben sült kelbimbó mellett érdemes kipróbálni az angolok gesztenyével és szalonnával készített változatát is, vagy épp a minimalista, de igen finom pirított kelbimbót. Igaz, ezt a fogást azért nagyobb étkű, húsra éhes családtagoknak csak óvatosan próbáljunk meg főételként kínálni.

Pirított kelbimbó

30 dkg kelbimbó

2 ek olíva olaj

só (pl. Fleur du sel)

frissen őrölt fekete bors

1 ek reszelt parmezán

A kelbimbót megpucolom, majd a fejeket félbe vágom. egy nagyobb serpenyőben az olajat megmelegítem, majd a kelbimbókat gondosan, a metszett oldalukkal lefelé felsorakoztatom a serpenyőben, sózom, borsozom, s közepes hőfokon sütöm. A lényeg, hogy előbb átpárolódjanak anélkül, hogy megégnének.

Amikor már fut bennük a villa, akkor kicsit feljebb veszem a lángot és picit megpirítom a kelbimbókat. Ezután rögvest tálalom, s parmezánnal meghintve kínálom.

A kelbimbóról bővebben itt olvashattok.