Liszt nélküli túrótorta

Infantilis vagyok, a szó jó értelmében. Azaz gondosan őrzöm önmagam gyermeki énjét, nem feledve mindazt, amit egykor gondoltam a világról és a jelen megélésében is szeretem gyermeki rácsodálkozással észrevenni, felfedezni, szeretni a dolgokat. Többek között a plüsseimet, amelyek közé az elhíresült, egykor külön iwiw profillal – és kiterjedt baráti körrel – rendelkező Mókutya bácsi is tartozik. Mókutya éltes Tassa plüss, aki többet látott a világból, mint a család humán tagjai, bejárta Madeirát, ült a barcelonai körhintán, s járt őshazájában, a svéd Ikeában is.

A világlátott, s ennek megfelelően kellően elnyűtt vörös plüssünk múlt héten betöltötte a 10. életévét és ennek jegyében a Nőkkel közösen gyorsan sütöttünk is egy tortát. Bár a családi legendárium és Mókutya saját bevallása szerint a macskakonzerv az igazi fogára való ínyencség, a Nőkkel közös segédletünk mellett egész hamar eltűnt a születésnapi torta.

Liszt nélküli túrótorta

10 dkg dió

50 dkg félzsíros túró

1 citrom héja

11 dkg cukor

25 dkg tejföl

14 dkg zabpehely

2 nagyobb tojás

A diót száraz serpenyőbe teszem, kicsit megpirítom, majd mikor már kihűlt, akkor deszkára öntöm és egy sodrófával finoman – nem porrá – megtöröm. Egy kis tortaforma alját sütőpapírral kibélelem, majd beleigazgatom a diót. A sodrófa segítségével a receptben írt zabpelyhet is megmorzsolom, szintén nem porrá simítva azt.

A túrót villával áttöröm, majd hozzáadom a cukort, az elhabart tojást, a tejfölt és ráreszelem a citrom héját. Alaposan átkeverem, majd beledolgozom a zabpelyhet is. A kész masszát rásimítom a dióra és 180 fokon tűpróbáig sütöm.

A kész tortát úgy veszem ki a formából, hogy a kést végigfuttatom a tortaforma belső oldalán, majd a csatos aljról – a papír segítségével – csak átcsúsztatom a tésztát a tányérra. Langyosan felszelem, folyósabb baracklekvárral, vagy meggylekvárral kínálom.