Túl nagy falat

Úgy néz ki, hogy az ízutazó ikres
anyák kezdik megfeküdni a budapesti éttermek gyomrát. Egész
egyszerűen nem tudnak kezelni, egy olyan „problémát”, hogy 30
nő menne, vacsorázna és záróráig ott tengetné az életét.

Furcsa, mert az ember azt gondolná,
hogy egy 100-130 ezer forint közötti bevétel kedd esténként akár
még jól is jöhet.

Referenciaképp el szoktam küldeni, a
látogatásainkból született leírásokat, hogy az adott étterem
lássa, nem telefonbetyárral, hanem egy nagy és lelkes közösséggel
áll szemben.

Most épp a Rosensteint kellett hasonló
okokból lemondanom. Eleve az első diszpécseres kör is érdekesen
alakult, majd az üzletvezetővel való levelezésem se azt az
eredményt hozta, amit vártam, miszerint ír, hogy szeretettel
várnak.

Magam ajánlottam fel, hogy ha nem megy
az al la carte étkeztetésünk, akkor legyen szűkített étlap.

Erre egy alapjáraton udvarias, de
bosszantó levél érkezett, hogy mégis milyen árfekvésben
kívánjuk az étlapot.

Ad1: a weboldalon nem szerepelnek árak
(az okok ismertek)

Ad2: ha én lennék a vendéglős,
akkor egy középkategóriás anyagot állítanék össze, ahelyett,
hogy azt firtatnám, hogy mennyit kívánunk otthagyni.

Ad3: ha az utcáról esnénk be 30-an,
akkor azt hogyan kezelnék?

Ad4: az italfogyasztásunkról meg
végképp nem tudok nyilatkozni…

Arra meg egyáltalán nem tudok mit lépni,
hogy az asztalfoglaláshoz személyes megjelenést is kértek. Tudnám
minek….

(kép innen)