Konyha, főzés…gondolatok
Tegnap volt egy érdekes telefonbeszélgetésem. T. Nagy Tamás felhívott, mert úgy érezte megbántódtam a múlt keddi sajtótájékoztatón.
Pedig nem. Jól bírom a gyűrődést és éreztem én, hogy az egész otthoni beszélgetés félresiklásának záróakkordja volt már csak az, ami a gasztroblogokkal kapcsolatban elhangzott.
De, ha azt vesszük, hogy az egész kutatás a környező tízemeletes házak lakóit vette górcső alá, akkor nem szerencsés egy olyan asztaltársaságot összeszervezni, akik még véletlenül sem reperezentálják – bármilyen formában is – a vizsgált csoportot. Márpedig az asztal körött ülők a saját életükkel kapcsolatos benyomásokon és pár sztereotíp megközelítésen túl nem igazán adtak hozzá a kutatóintézet által feltárt tényekhez.
Nem kínáltak megoldást, alternatívát, kiutat.
Pedig az egész beszélgetésnek arról kellett volna szólnia, hogy ennek a mai társadalomnak a főzés, konyha kapcsán az alapokat kell megtanulnia. Meg kell tanulni az alapanyagokat, precízen ismerni kell a hozzájuk kapcsolódó lehetőségeket, a kialakítható, harmónikus ízeket, az elkészítés alternatíváit.
Tudni kell/kellene úgy főzni, hogy minőségi eredményt érjünk el az otthon fellelhető hozzávalókból. Ehhez kell gyakorlat, ötletesség, merészség és mérhetetlen alázat.
De ez a dimenzió a keddi beszélgetésből kimaradt.
Több okból.
Kevés volt az idő, a meghívottak egymásra hangoltsága sem volt az igazi és a szakmai hátterük sem adott lehetőséget arra, hogy az átlag problémáival és azok megoldásával foglalkozzanak.
Egyébként meg nehéz is.
Sebtiben, gyökerestül nem lehet valamit megváltoztatni , aminek volt jó 40 éve elromlani.
Apránként, gondosan kéne megalkotni azt a projektet, amivel az alkotó erővel bíró nőket és férfiakat rá lehet venni arra, hogy komolyan vegyék a főzést. Meg kell tanítani, hogy mibe mi való, hogy ne legyenek félrevezethetőek egy-egy pongyolán megírt recepttel. Hogy tudják, hogy mit jelent a szezonalitás és képesek legyenek ennek mentén főzni egész évben.
Több okból.
Kevés volt az idő, a meghívottak egymásra hangoltsága sem volt az igazi és a szakmai hátterük sem adott lehetőséget arra, hogy az átlag problémáival és azok megoldásával foglalkozzanak.
Egyébként meg nehéz is.
Sebtiben, gyökerestül nem lehet valamit megváltoztatni , aminek volt jó 40 éve elromlani.
Apránként, gondosan kéne megalkotni azt a projektet, amivel az alkotó erővel bíró nőket és férfiakat rá lehet venni arra, hogy komolyan vegyék a főzést. Meg kell tanítani, hogy mibe mi való, hogy ne legyenek félrevezethetőek egy-egy pongyolán megírt recepttel. Hogy tudják, hogy mit jelent a szezonalitás és képesek legyenek ennek mentén főzni egész évben.
Hogy ehhez merre vezet az út? Nem tudom. Nem az éttermeken keresztül, ez egyértelmű és nem is kapkodva, reklámnak összeszerkesztett főzőműsorokon át…
Talán vissza kéne állítani az iskolákban a háztartástan órákat. Lehet, hogy jót tenne….
