Mangalica a pulton, Mangalica & Társai Húspatika

Ma egy nagyon tanulságos és laktató délelőttöt töltöttem a Mangalica & Társai Húspatikában, ahol Veégh Attila a húspatika tulajdonosa mesélt nekünk a mangalicáról, az állattal kapcsolatos városi legendákról, illetve arról, hogy milyen is jelenleg a mangalica tenyésztés és feldolgozás Magyarországon.

Kellemes környezet, tisztességes kínálat

A kép elég összetett. Adva van egy hungaricumnak tekintett, de valójában ezzel az eredetvédettséggel nem rendelkező állatfajta, amely a legendával ellentétben nem őshonosan magyar, hanem régen honosodott. Ugyanis a XIX. század derekán, az Osztrák-magyar monarchia területén lévő, József Nádor birtokolta kisjenői uradalomban a szerencse és a bölcs nemesítés során jött létre a mangalica. A fajta csillaga egészen az 1950-es évekig tartott, az addig nagy becsű állatokat azonban lassan a feledés homályába taszított a piacokon megjelenő olcsó olaj (kinek kellett már a disznózsír) és a lassú növekedési ütem, amelyben a fehér sertés jócskán lehagyta a mangalicát. Az idő és energiaigényes fajta a 90-es évekre jóformán teljesen eltűnt, csupán egy 200 fős állomány maradt meg.

Szerencsére manapság már teljesen más megítélés alá esik a mangalica. Mivel húsa könnyebben emészthető, mint a fehér sertés húsa, a zsírja összetételében meglepő mód közel áll az olíva olajhoz, így összességében azt mondhatjuk, hogy egészségesebb, mint a fehér sertés. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mangalica egészséges, s hogy mangalica-kúrával kell életmódváltásba kezdeni, hiszen kalóriatartalma magas, de mindenféleképp jobb választás a fehér sertéshez képest.

A ma Magyarországon tartott mangalicából készülő száraz termékek mind itt is fogynak el, a tőkehúsra viszont nagy a japán, holland és amerikai kereslet. Nem is csoda, hiszen csodálatos zsíreres, gazdag aromájú húsokról beszélünk. A mangalica nem a hétköznapok húsa, ára a kereslet és a kínálat viszonyából, a minimum másfél éves nevelésből, a szigorú tartási szabályokból fakadóan nem olcsó, ám a cserébe kapott minőség szinte garantált.

A mangalica kapcsán gyakori tévhit, hogy a magyarok mellett a spanyolok is nagy mangalicatenyésztőkké nőtték ki magukat az utóbbi években. A spanyolok tényleg kedvelik a mangalicát, de az állat maga itt, nálunk nevelkedik, majd a spanyolok hozzáadják azt, amiben ők az igazán nagyok, a sonkaüzemeikben megérlelik a mangalica sonkáját, ami ezután jamon curado vagy jamon mangalica néven kerül forgalomba.

A spanyolokkal ellentétben, a környező országokban sok hobbitenyészet működik, ahol kis létszámban nevelgetnek mangalicákat, de ez a szám viszonylag elenyésző, a teljes populáció 95-98%-a Magyarországon található.

Amíg Attila mesélt, addig asztalra került a helyben kapható különféle mangalica termékekből egy kis ízelítő. Kaptunk zsíros kenyeret, kóstoltunk töpörtyűkrémet, száraz vastagkolbászt, de láttam a vitrinben disznósajtot is és meglehetősen látványos sonkalantok lógtak szerte szét az üzletben, amely egyfajta spanyol atmoszférával ajándékozta meg a boltként és étteremként is funkcionáló húspatikát. A pultok mögötti térbe rejtett régi konyhaasztalok szinte hívogatják az embert (nekem pont egy olyanhoz sikerült leülnöm, amelynek az ikertestvére már 200 éve szolgálja a családunkat), az emeleten, szeparáltan néhány kis asztal várja az ebédelni, vacsorázni vágyókat. A napi kínálatban általában helyt kap a mangalica, ami nem is csoda, hiszen rendkívül finom, nem csak száraz áruként, hanem frissen elkészítve is.

Ízelítő a kínálatból

A hosszú évek óta fűrészporra emlékeztető sertéskaraj helyett ma végre újra omlós sült karajt ettem, s a sült mangalicatarja tökéletesen megkoronázta az egész délelőttöt.

Melyik lehet a mangalica?

Ha jó minőségű mangalicára vágytok, s biztosra szeretnétek menni, akkor szerintem érdemes ellátogatni ebbe a húspatikába.