Darálós keksz

Amíg mi Itáliát tapostuk, addig a Nők anyánál üdültek. Játszótereztek, csatangoltak, ettek és a mi érkezésünkre egy hatalmas adag darálós kekszet készítettek, amely sajnos rendkívül tempósan elfogyott.

Néhány megmentett darabot sikerült lencsevégre kapnom, s most megosztom veletek, a régi családi recepttel együtt.

Darálós keksz

40 dkg finomliszt

10 dkg dió

25 dkg vaj

15 dkg porcukor

2 tojás sárgája

1 ek tejföl

1 ek rum

csipetnyi só

1/2 csomag sütőpor

A tojásokat szétválasztom és félreteszem. A diót ledarálom, a lisztet egy nagyobb tálba kimérem, majd hozzáöntöm a diót, a porcukort, a csipetnyi sót és a sütőport. Kézzel finoman átkeverem, majd jöhet a vaj, amit nagyobb darabokban a lisztes elegyhez adok és finoman összemorzsolom vele. Amikor már homogén a morzsám, akkor hozzáadom a tejfölt, a tojások sárgáját, valamint a rumot.

Tipp: Rum helyett lehet bele tenni más alkoholt, de az aromát javaslom mellőzni, ugyanis nem a rum ízére van szükség, hanem arra, hogy az alkohol sütés közben megemelje, könnyebbé tegye a tésztát. Alkoholtartalma a sütés közben elpárolog.

A kész tésztát egy alufóliába csomagolom, majd bő fél órára a hűtőbe teszem. Amíg hűl a tészta, addig összeszerelem a darálót és megpróbálom komolyabb károk okozása nélkül a konyhapulton rögzíteni, majd a gáztepsiket sütőpapírral kibélelem, a darálóba beleillesztem a megfelelő előtétet, előkészítek egy kis éles gyümölcskést és ha van, akkor riasztom a segítőkész családtagokat.

A tésztát kiszedem a hűtőből, kicsit átgyúrom, majd a darálóba teszem, felnőtt ujjnyi hosszú darabokat metélek a kitekert tésztából (ezek levágására tökéletes a gyümölcskés) és ezeket nem túl szorosan egymás mellé fektetem, majd 180 fokon addig sütöm, amíg finoman meg nem színesedik (a Nők kekszei cseppet túlsültek).

Dobozban jól eltartható.