Sertésragus spagetti

A férjem ritkán rendel. Általában a Nők találják ki, hogy most aztán olyat ennének…. De valamilyen furcsa oknál fogva, most az én tésztakerülő életem párja, a krumplinudli fölött elmélkedtében, azt találta mondani, hogy úgy enne egy kis spagettit. Na, ennél nagyobb feladatom ne is legyen – gondoltam én. Aztán persze eszembe jutott, hogy egy kis

fokhagymás olajjal megkínált tészta kevésnek fog bizonyulni. Így előkerestem az agyamban egy ősrégi Stahl receptet, tekertem rajta párat, aztán enni adtam a családomnak.

A tarját apró kockákra vágom, sózom, borsozom, majd mustárral elkeverem, hagyom egy bő órát pácolódni. A vajat serpenyőben megolvasztom, a húst megpirítom. Amikor már kellően megpirult, akkor balzsamecetet öntök rá, megkeverem, hogy a pörcök is feljöjjenek a serpenyő fenekéről, majd takarékra veszem a lángot, hozzáöntöm a
tejszínt, meghintem a maréknyi rozmaringgal és az olajbogyóval. Csendben hagyom összeérni az ízeket.
Eközben kifőzöm a spagettit, összetrombitálom a Nőket és a rádióba feledkező apjukat.