Anya kedvéért – Juhász Viktória szalonja

Megvan ez a mondás? Ülünk, szemben a leharcolt, a pufók kis kezek által finoman a bútorba dörzsölt banántól ragadós etetőszék és mi épp az érzelmi zsarolás egyik legszebb formájával győzködjük a gyereket, hogy egyen még és végre mi is szabadulhassunk a kisszékről és ő is az etetőből. De Anya kedvére nem csak a rigófiókaként tátogó apróságok tudnak tenni, hanem az olyan helyek, mint Juhász Viktória csodaszalonja, ahol Anya elnyúlik egy kezelőágyon és Viki pedig óvatos csodákba kezd.

Viki ugyanis nem hisz a hamis szépészetben. Nem gondolja, hogy attól jó, ha megerőszakolva a természetet alakítjuk a vonásainkat, mert tudja, hogy a női test képes önmaga segítségére sietni (ebben is). Csak elő kell csalogatni a képességeit. Nem véletlen, hogy sok éve már elkötelezett híve és oktatója az arcjógának, hiszen az arc izmaival ugyancsak karbantarthatóak azok a vonások, amiket egy idő után hiába keresünk a tükörben.

Nálam a szemkörnyék mindig az igazi probléma, egyszerűen a fejem zsírmegtartó-képessége a nulla, Zsófi kozmetikai vizsgáin, mint alany ezt mindig meg is hallgattam, mikor az aktuális vizsgázó a fejem felett állva adott számot szaktudásáról. Plusz egy jókedélyű közel fél évszázad áll mögöttem, ami szintén nem használ a szemkörnyéknek, mert ha az ember egyszer annyira nevet, hogy a könnye is csorog, na, azt azért faarccal nem lehet letolni és nem is szándékozom.

Vikivel konzultálva arra jutottunk, hogy igen, ez az a terület, ami megérdemli az extra törődést, s míg a testem megpihent a kezelőágyon, s a lelkemet Vikivel bogoztuk, vagy csak épp összehasonlító elemzéseket végeztünk anyai létezésünkben, addig az arcom üdült. Viki eszközparkjában a hatékony és kíméletes szóösszetétel valódi értelmet nyer, minden, amivel dolgozik értünk van, de pont úgy, ahogy nekünk a legjobb. Ilyen például az az eszköz, ami a rádiófrekvenciás és az ultrahangos kezelések mixét kínálja, pont annyira hatolva a bőrbe, hogy azt munkára sarkallja, kezdje már el termelni szépen a kollagént.

Az én bőröm szinte itta ezeket a kezeléseket. Az egész nyári koncertlét, a szabadtér, a hőkupola alatt inkább csak arcmosásra és fényvédőre redukálódó arcápolás (legszívesebben a bőrömet is lehántottam volna ebben a melegben), mind abba az irányba mutatott, hogy a szemem környéki állapotokon van mit hozni. Az elképesztően kellemesen meleg kezelőfejjel szakaszosan alkalmazott, teljes egészében öt percet igénybe vevő kezelés eredménye már most látszik, tömörebb lett az arcom, kevesebb az apró mimikai ránc és üdébb a tekintetem reggel, mikor tükörbe nézek, ami lássuk be, rendkívül hasznos napindító.

Arcjógával most a hagyományos módon nem próbálkoztunk, ez a része a jövő zenéje, hogy Viki jógavideóival javítsam tovább, amit lehet, de kipróbáltuk azt az eszközt, ami helyben stimulálja az izmokat és dolgoztatja meg őket. Itt a szaktudás a gépben maradt, nekem megint csak az a kellemes feladat jutott, hogy szinte meditatív állapotban elheverjek és élvezzem, ahogy az arcizmaimat valaki szépen ráveszi az edzésre.

Viki szalonjának külön plusz pont jár az elhelyezkedésért, a patakparti kilátásért és a szép, nagy és igényes kezelőhelyiségekért, amelyekben valóban megélhető az a fajta luxusérzés, amire az ember lánya vágyik, ahányszor nem épp a saját dolga után lohol, hanem némi énidővel és törődéssel ajándékozná meg magát.