Dolly Alderton – Jó alapanyag

A Jó alapanyag egy nagyon szerethető könyv, nem kifejezetten 21. századi, kicsit retró életérzést hordoz magában, ott van benne minden, amiért szerettük Adrian Mole-t és szeretjük Nick Hornby könyveit, amiért elévülhetetlen érdemeket szerzett az Alul semmi vagy amiért épp A nagy kvízválasztó.

Andy története semmi különös, négy év után szétmennek a párjával, Jennel. Erről nem Andy dönt, de aktív részese annak, hogy a kapcsolatuk idáig jutott. Az önsajnálat mocsarából nézve és külső szemlélőként figyelve: Andy egy csődtömeg és az élete is pont ilyen kilátástalan, ami az önsajnálattal töltött hónapok során sem lép át semmilyen más stációba. Andy benne ragad ebben az állapotban, miközben folyamatosan – önmagát remekül akadályozva – próbál ebből kievickélni. Na, azért nem annyira, csak úgy, a látszat szintjén. Ám amíg itt vesztegel, addig van ideje megmutatni a saját közegét, megismertetni az olvasót azzal a szűk, hasonló életkorú réteggel, aki – Andyvel ellentétben – a társadalmi konvencióknak megfelelő irányba tereli az életét. Andy történetének főhőse önmaga, a könyv mégsem róla szól. Ügyesen megírt, rendkívül angol, igazán kellemes olvasmány, csak ajánlani tudom.