Mélységek és magasságok
A címre a Foodapest kapcsán bennem zajgó ambivalenciák vezettek. Az alábbi hosszú, képekkel tarkított posztban megpróbálom kifejteni, hogy mire is gondolok…
Magasságok: a minőség. Kiélezetten erre utaztam, nézegettem az olasz kézműves tésztákat, a hidegen sajtot olivákat, az aszalt gyümölcsöket, kóstolgattam sajtot, sonkát, halat….a nemzetek konyháit…
Az idei kiállítók között nagy számban fordultak elő görög és olasz cégek…és épp ezért nagyon furcsának találtam a görög pultok összességében megnyilvánuló közönyt. 15 évnyi görög emlék horgadt fel bennem, ahogy megláttam a kiállítópavilon mélyén, jól elszigetelten kávézgató görög férfiakat….csak a kockás terítő hiányzott. Ültek, erőteljest háttal az esetleges érdeklődőknek…Jómagam feltűnő kiváncsiskodással egy darabig a kezemben forgattam néhány bársonyosan sűrű olivát rejtő üvegcsét, aztán feladtam…
Az olasz pavilonoknál a helyzet sokkal jobb volt, ugyanis az olasz külkereskedelmi intézet vette a fáradságot magyar nyelvű összefoglaló kiadására és több olasz tolmács felvonultatására a standjukon. Szóval az olaszoknál már minőségi termékmarketing fogadott. A legtöbbjük egyelőre importőrt keres a termékeihez, de kívánatos és izgalmas piacnak tartja a magyart. Remélem, hogy sikeresek lesznek.
Továbbá találkoztam olyan olasz cégekkel is, akik már megvetették a lábukat a magyar piacon, csak valahogy még nem eszmél rájuk a közönség, pedig milyen, de milyen termékeik vannak.
Igen nagy boldogsággal töltötte el szomjas lelkemet az a épület legvégén megbújó angol CIDER-t forgalmazó cég standja. Korábbi busongásaim után végre újra kóstolhattam, még mindig finom!
Sajtok terén is kiemelkedő volt a kiállítás színvonala. Egyaránt képviseltették magukat a lengyel, szlovák termékek, amik ugyan régóta meghatározó elemei a magyar piacnak, de mégsem ismerjük. Illetve kissé felületesen, pedig egy jó füstölt, aranyszín gyúrt sajtnál kevés dolog finomabb (ok, most magam ellen beszélek, mert a lelkem egyik fele a tátrai sajtoké, a másik olasz-francia hatalom alatt áll). Másrészt jelen voltak az olasz kiállítók révén az olasz sajtok és a nagy magyar sajtbeszállító kapcsán a franciák sem maradtak le.
A húsfelhozatalban nálam az osztrákok vitték a prímet. Egyrészt maga a csomagolás, aztán a kóstolgatás után az ízvilág is magával ragadt. Arra is rá kellett, hogy döbbenjek, hogy nem újkeletű ez a rajongásom, hisz ha nagyritkán parizerre vetemedem akkor Bergert szoktam venni. A száraz sonkából meg régóta a Handl a kedvencem.
Az osztrákoknak azonban sikerült tisztességesen meglepniük. Egy almával…ok, tudom ezt már Éva is eljátszotta, de azért az Arnie-val fémjelzett pirospozsgás jonagold…hááát…csentem egy szemet…alapjáraton finom, de engem ezzel a marketinggel nem lehet megfogni.
Mélységek: Már a metrón gyanúsan velem egy irányba tartott egy csapat kamasz, abból a fajtából, akivel sötétedéskor már ne szivesen koptatnám egy azon utca kövezetét….gondoltam, biztos mennek Plázázni….hát nem…sőt…csapatostul jöttek a kiállításra…sokat rontottak az amúgy parmezántól és szárított sonkától csodás szájízemen. Kisérőtanár sehol, érdeklődés nulla, maximum az energiaitalok hatását reprezentáló, megjátszott önkívületben vonagló hostessek bámulása, a reggeli részegség megvalósítása a bortermelők és importőrök pultjainál és a kóstolók letarolása. Nem vagyok még annyira öreg, ergo akár toleráns is lehetnék, de nem voltam. Sőt! Most is üt a guta, ha arra gondolok, hogy a látogatók jelentős része a nem alacsony belépti díj ellenében minőséget kívánt és erre egy rakat röhögő, fosztogató kamasszal kellett közelharcot vívnia…
Összességében: maga a kiállítás igen nívós, a kiállítók nagytöbbsége lelkes és aktív, a kiállított termékek színvonalasak…azt meg nem hiszem, hogy a Hungexponak "vatta" jelleggel unatkozó, alig szocializált tizenévesekkel kellene feltöltenie a kiállítást (ahogy kivettem még csak nem is szakirányú intézmények tanulói voltak….).
