You are here: Home > Könyvről > Mark Haddon: A Delfin

Mark Haddon: A Delfin

Mark Haddon az első magyarul megjelent könyvével rabul ejtett. A kutya különös esete az éjszakában olyan élményt adott, amit azóta se tudok feledni, pedig nem mostanában olvastam. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy ha Haddon bármelyik más műve megjelenik magyarul, azt nekem feltétlen el kell olvasnom.

Most megjelent könyve, A Delfin sem okozott csalódást, ügyesen egybefolyatott történet-párhuzamokban mesélt a mindig létező nagy igazságokról, igazi női nagyságról, és a soha el nem fogyó varázslatos, isteni jelenlétről. Meseszép képekben és fájóan hétköznapi módon, ami egyszerre emeli a regék szintjére és teszi mindennapossá a könyvet.

A Delfin történetszálai között rendet tenni lehet, de nem érdemes, inkább fel kell ülni erre a trip-re és hagyni, hogy sodorjanak az események, a deux ex machina meglepő fordulataival váltsanak irányt és sodródjanak egy szép és egy fájóan szomorú végkifejlet felé.

A korunk Angliája, a jelen világ és az ókori Görögország nyújtotta háttér előtt játszódó jelenetek furcsa kapcsolódásai elgondolkodtatóak, bár szerintem a Shakespeare-i Anglia történetfoszlányai inkább novellaként állnák meg helyüket, annak ellenére, hogy érthető miért érezte szükségét Haddon, hogy itt és ebben a kontextusban beemelje a könyvbe, de a könyv e nélkül a sík nélkül egyértelműen koherensebb lenne.

A Delfin klasszikus mese, kortárs hangokkal, mindig jelenlévő, de meg nem bocsátható bűnökkel. A könyv számos fontos kérdést felvet, bár ezek súlya – épp a görög témának köszönhetően – szerintem a regényben kissé elvész.

MarkHaddon_v

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.