Mini SVÉT, köszönet a tél zöldségeinek!
Most, hogy szépen lassan minden tavaszba fordul, hajlamosak vagyunk tempósan megtagadni a tél, a kora tavasz szezonális zöldségeit, amelyek ezekben a kissé ínségesebb hónapokban kitartottak mellettünk, gazdag választékukból szemezve tehettük változatossá az asztalra kerülő fogásainkat.
A Tavaszváró Mini SVÉT nekik mondott tegnap tisztességes köszönetet, még egyszer tányérra téve őket, megmutatván a nagyközönségnek, hogy nem csak a primőrökben rejlik a varázslat, hanem ezekben a téli zöldségekben is.
A Mini SVÉT tényleg mini volt, de választékában igen gazdag, teljes kínálattal várta a Rosinante-ba érkezőket. A jelenlévő éttermek olyan fogásokkal érkeztek, amelyek szépen kiegészítették egymást, és ha kellő odafigyeléssel és a hirtelen feltörő impulzusvásárlások pillanatnyi elnyomásával képesek voltunk egy nagy étlapként kezelni a választékot, akkor nagyon szép íveket húzhattunk fel belőle.
Banálisan hangozhat, de a Viator, a Rosinante, a Macok, A Kistücsök, a Nomád és Szabi, a pék kínálta fogásokból mindannyian összeállíthattunk a magunk kedvenc ételsorát.
A tavaszvárás nem csak a téli-kora tavaszi zöldségek előtti főhajtásban nyilvánult meg, a Szentendrei-sziget már valóban készül a tavaszra, az üde zöld földek mellett a melengető napsütés, a levegőben bizsergő, vibráló hangulat kicsalta a vendégeket a levegőre. Mi is egy kerti pad mellett döntöttünk, miután végigpásztáztuk a kínálatot, és beszereztük az első, bemelegítő fogásokat.
A Rosinante harcsatepertője szép felütés volt, friss, omlós, után nagyon jól illett a ügyesen újragondolt vietnámi leves, amely az egri Macokból érkezett. Amíg a család a levessel indította az ételsort, én engedtem a szabad asszociáció és az impulzus erejének, egyszerűen muszáj volt belekóstolnom Szabi fánkjaiba, amelyek közül most egy mangós-maracujás lekvárral gazdagon megpakolt szépséggel léptem ki a kertbe, valamint egy jóféle tortellinivel, amelyhez kápiás zöldségszószt kínált, és egy szépséges lardo hullámmal tetőzte be mindezt.
Itt azért kissé megpihentünk, éreztük a késztetést, de tudtuk, hogy az idő nekünk dolgozik, a nosztalgia lágy hullámaira ülve beszélgettünk a kertben, miközben Zsófi emésztette, hogy számára kevéssé ismerős emberek is elhűlve állapítják meg, hogy mekkorát nőtt. Bizony, ez a ház tanúja volt, ahogy az ohodás nők iskolaéretté cseperedtek.
Az időutazással tarkított pihenő után újult erővel vágtunk bele a kóstolásba, jöhetett a Nomád pofapörköltje a hibátlan mustárszósszal, kipróbálásra került a rendkívül mutatós, mozaikos gombapástétom, amivel a Kistücsök járult hozzá a napunkhoz, majd a tokhal is terítékre került, és mivel rendes ettünk, így Jahni László egy falatnyi tökmagos süteménnyel is megvendégelt.
Kezdtem igen elégedett lenni, innen már csak a desszerteknek jutott hely, azaz Zsófi szerzett magának – a régi idők emlékezetére – egy adagnyi rántott húst sült krumplival a Rosinante portájáról, miközben én a pannonhalmi Pausa levendulás millefeuille szeletének és a Rosinante házi aranygaluskájának tesztelésébe fogtam, miközben Imre bácsival beszélgettünk egy nagyot. Ez a beszélgetés tette számomra valóban teljessé a Rosinanteban töltött néhány óránkat.
A következő, már egyáltalán nem mini SVÉT, a Hú!SVÉT áprilisban érkezik Palkonyára, figyeljétek jól a regisztrációt, mert biztos, hogy pillanatok alatt be fog telni, hisz ki hagyna ki egy ilyen élményt.
