You are here: Home > Fesztivál > Aukciók, tárgyak, emlékek

Aukciók, tárgyak, emlékek

Amikor én még kislány voltam… sokat jártam apával aukciókra. Na, nem öt évesen, de kiskamasz koromtól fiatal felnőtt koromig sokszor elkísértem dolgozni. Volt, hogy megbízásból vett részt az ország legnagyobb aukcióin, az amerikai nagykövetnek, vagy más, a licitálás csínját nem értő műgyűjtőnek csapva le – macska-egérharcok egész sorát követve – a legjobb áron az aktuális katalógus legértékesebb példányait. És volt, amikor a katalógus létrejöttében volt szerves szerepe, tanácsadóként segítette a legnagyobb, legnevesebb galériák munkáját, sokszor fejve meg azoknak a tárgyaknak, képeknek a személyazonosságát, ahol nem volt kérdés a tehetség és a jó kéz, de nevet és ennek megfelelően kikiáltási árat nem sikerült társítani hozzá, még a tapasztalt munkatársaknak sem. Ilyenkor jött apa, aki hosszas, szívós munkával, gyakorlott szemmel és a külföldi aukciós házak összes fellelhető katalógusával felszerelkezve beleásta magát a tárgy lehetséges múltjába, és az esetek nagy százalékában aranyat hozott a felszínre.

Apa, amikor még a Vörösmarty téri Csontváry galériát vezette

Apa, amikor még a Vörösmarty téri Csontváry galériát vezette

Nekem leginkább ezek az évek maradtak meg, amikor eltűnt a Balaton utcában, elnyelte a több teremnyi kincs, majd napokig dolgozott otthon, keményen hajtva a megérzései által, hogy utána a pergő, feszített tempójú aukción, az aukcioneer egyszemélyes show-ján fény derüljön rá, hogy mekkorát is szakít az aukciós ház az ő szakértelmével.

Mióta meghalt nem voltam aukción. Hiányzik az, ahogy figyelt, ahogy előre tudta, hogy ki az újgazdag sznob balek, ki az, aki tudja, hogyan kell kivárni, időzíteni, jó áron vinni, kinek van szeme a burkolt szépségekre, ki az, aki a maga által beadott tárgyért izgul,és ki az, aki ma nagyon megüti a bokáját.

Az őszi aukciós időszak most azonban tartogat valami egészen izgalmasat, amiért lehet – hogy ha nem is Londonig, de – a belvárosig elsétálok, ugyanis idén először egy teljes mértékben kortárs magyar művekre épülő aukcióra kerül sor a brit fővárosban, sőt az aukció teljes anyagát megtekintheti a nagyközönség nem csak Londonban, hanem itt, Budapesten is.

Ficzek Ferenc: Önlapozás I. - II. - III. (1976)

Ficzek Ferenc: Önlapozás I. – II. – III. (1976)

A kizárólag kortárs magyar alkotókat fölvonultató árverést a Dobossy Aukciósház szervezi azon a héten, amelyiken a szakma egyik legkiemelkedőbb eseménye, a Frieze is zajlik, így a nemzetközi műtárgypiac fontos és elismert szakembereinek és gyűjtőinek esélye nyílik alaposabban megismerkedni az alkotásokkal. Az ismertebb művészek mellett feltörekvő, fiatal alkotók művei szintén szerepelnek az árverésen, olyanoké is, akiknek ez lesz az első bemutatkozásuk a nemzetközi piacon.

Fajó János: Négyzetek (1979)

Fajó János: Négyzetek (1979)

A helyszín igen figyelemreméltó, hiszen a Blacks Club 1764 óta működik, több évszázados fennállása alatt a londoniak egyik kedvelt társasági, kulturális színterévé vált.

Az október 3-án, csütörtökön este 7 órakor kezdődő eseményt az aukciósház nem egyszeri alkalomnak tekinti, hanem egy olyan sorozat nyitányaként indítja útjára, amely alkalmat teremt a kortárs magyar művészek rendszeres nemzetközi aukciós szereplésére.

Nemes Márton (1986-): Police Painting 04 (2018)

Nemes Márton (1986-): Police Painting 04 (2018)

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.