You are here: Home > Könyvről > Agatha és én

Agatha és én

Bár rendkívül közhelyes és elcsépelt, nekem valóban hobbim az olvasás. Egészen kis korom óta saját könyvtárral rendelkezem, apám – a családi 7000 és 10000 db közé tehető könyvtár mellett – mindig biztosított számomra saját könyveket, olykor duplikálva a nagyobb lexikonokat, értelmező szótárakat. Ezért is örökre hálás leszek.

Egyke gyerekként a nyaraim javarészt a könyvekről szóltak. Apa nem csak a lehetőségét adta meg a könyvek gyűjtésének, hanem finoman terelt, a saját ízlését feltárva próbált utat mutatni. May Károllyal és az indiánokkal csúfos kudarcot vallott, ellenben Gardner krimijeivel már célt ért, falni kezdtem a Perry Mason könyveket, majd hamarosan rájöttem, hogy a krimi kikapcsol, szórakoztat és még kevés agymunkára is sarkall, azaz pont nekem találták ki.

A kicsit frivol, de érzelmekben és cselekményben nem szűkölködő amerikai krimik mellett megérkeztem a britekhez, ahol rögvest Agatha fogadott, és én elvesztem az írásaiban. Minden magyarul fellelhető Agatha Christie könyvet felhajtottam, antikvár kiadásokat és újsütetű – a rendszerváltás idején elég mindennapos – kalózkiadásokat gyűjtve.

Hatalmas gyűjteményre tettem szert, amelynek bizonyos darabjait rendre újraolvastam – és olvasom a mai napig. Sajnos a mennyiség azonban véges, s én egyszer csak ott álltam, a Függöny olvasása után, s tudtam, hogy Poirot jobblétre szenderült.

Éppen ezért töltött el nagy várakozással, mikor a Christie hagyatékot kezelők bejelentették, hogy zöld utat adtak egy új könyvnek, amely méltóképp képviseli az írónő szellemi örökségét, s amely – ügyesen, szinte láthatatlanul tagozódva be a korábbi művek időrendjébe – lehetőséget kínál minden idők leghíresebb belga detektívjének a feltámadásra, s újabb bűnügyek aprólékos felgöngyölítésére.

Sophie Hannah könyve, a Monogramos gyilkosságok nagyot szólt a könyvpiacon, valószínűleg nem voltam egyedül, aki egykoron csendben elgyászolta az öreg belgát, és most boldogan együtt tudott élni a feltámadásával. A könyvet újabb regény, A zárt koporsó követte, amely már magabiztosabb kézzel, nagyobb öntudattal vetette bele magát ebbe az engedélyezett plagizálásba úgy, hogy közben nem másolt, csak stílust, környezetet, habitus, attitűdöt mentett át, s alkotott belőle újabb regényt.

Éppen ezért örülök különösen annak, hogy a Helikon kiadó gondozásában júniusban magyarul is megjelenik a legújabb, harmadik Hannah-Christie regény, A háromnegyed rejtélye, amely nagyon jó útitársam lesz a nyaralásunk alatt.

Addig meg, ebben a csodás márciusi májusban, a fűtés mellett, takaróba bugyolálva és meleg lattét iszogatva újraolvasom a korábbi könyveket, hogy kellőn hangulatba kerüljek egy újabb nyomozáshoz, Poirot-val.

IMG_20190515_130032_v

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.