You are here: Home > Édes élet > Kortárs Cukrászat: Cukrászdinasztiák, a hagyományok ápolása és létrehozása

Kortárs Cukrászat: Cukrászdinasztiák, a hagyományok ápolása és létrehozása

A múlt heti Kortárs Cukrászat vendégei között nem volt egyértelmű a kapcsolat, azaz mégis: a család, a szinte szépirodalmi családtörténet, ami ott húzódik a vállalkozások mögött, a történelem, amely mind a családok, mind a cukrászatok életét alakítja és a cukrász, aki mindent megtesz azért, hogy a lehető legjobbat kínálja a vendégeinek.

Auguszt József – Auguszt Cukrászda 1870, Budapest

Auguszt Józseffel már szerencsére igen sokszor találkoztam, szeretem hallgatni a történeteit, amelyeknek egy része az én emlékezetemben is élénken él, hiszen a Krisztinavárosban nőttem fel és a Fény utcára jártunk anyával piacra és sütizni is. De ennek ellenére – vagy épp ezért – soha nem unom a történeteit, magával ragad a lelkesedés és a valódi szeretet, amely dédapától vezeti végig a család és a cukrászda történetét.

Nagyon fontos számomra, hogy József szavai mögött igazi, tiszta érzelmeket hallok, nem kiüresedett gépies mondókával készül a vendégeinek, hanem szívvel, lélekkel emlékezik, úgy, ahogy egykoron minden regét átadott, átvitt egy-egy regős a történelmen, hogy ne feledjük a múltunkat. József nem feledi, jó szívvel mesél a dédapja 17 évnyi inasságáról, az inasbecsületről, amely kötötte, hogy egyik-másik mesterétől tanultakat ne adja ki az újabb és újabb mestereknek, hanem magában tartsa. Ez a 17 év inasság és az ott szerzett tudás alapozta meg azt a cukrászdát és legendát, amelyet a mai napig ápolnak, gondoznak, fejlesztenek. Ebbe a történetbe simul bele a nagypapa, aki megismertette a budai közönséggel az édes teasüteményt, aki tehetséges szobrászként alkotta a legszebb marcipánfigurákat, gondos testvérként dolgozott együtt siketnéma testvérével, és tette olyan sikeressé a cukrászdát, hogy a Krisztina téri bolt mellett – többek között – még Abbáziában is üzemeltetett szállodát.

Majd jött – a gyerekkori emlékeimben mindig mosolygós – Elemér, aki Portugáliában és Londonban dolgozott, mielőtt visszatért volna a családi üzletekhez, majd a második világháború után ő volt az, aki romjaiból és az államosítás okozta visszafordíthatatlannak tűnő sebekből újraélesztette a dinasztiát, nem engedvén el az Auguszt nevet és azt, amit takar. József a hetvenes évektől vesz részt a család munkájában, azóta óvja az örökségét, de bölcsen nem konzerválja, hanem a generációk során kialakult rutinnal gondozza a meglévő értékeiket és tesz hozzá folyamatosan.

auguszt

Kiss Zoltán – Kiss Cuki, Lajosmizse

Amíg az Auguszt legendáriumban csak sejteni lehet, hogy az 1800-as évek közepén a felvidéki tanító fiát mi vihette arra, hogy cukrásznak álljon, addig a Kiss család történetében jól behatárolható ez az esemény. Kiss Zoltán ugyanis gyerekkorában, a házuk aljában lévő cukrászdának köszönhetően szeretett bele a süteményekbe és a fagylaltokba, majd választotta – a családból elsőként – ezt a pályát. Pontosabban a makói ízek kezdtek el hiányozni Zoltánnak, miután a család Lajosmizsére költözött és úgy gondolta, hogy kitanulja ezt a mesterséget. Nagy lelkesedéssel és szorgalommal állt a cukrászathoz, ami hamar meg is látszott, már tanulóként nagyon szép eredményeket ért el az országos versenyeken és végzett cukrászként is számos világversenyen vett részt, sikerrel.

A versenyzés után Kecskeméten vagy majd Tel Avivban dolgozott, ahol az azóta emblematikussá vált magyar cukrászda első magyar curkászokból álló gárdájával megalkotta a hely népszerűségét adó süteményeket, majd a sevillai világkiállítás magyar pavilonjában fél évig kamatoztatta a megszerzett tudást és végül, 1995-ben visszatért Lajosmizsére, ahol megnyitotta a családi cukrászatot. De nem akasztotta szögre a versenyzést sem, számos cukrászolimpián és egyéb nemzetközi versenyen vett részt, miközben egyre több és több törzsvendéget szerzett a Kiss Cuki.

A családi vállalkozásba beleszülettek a fiai, akik szerencsére beleszerettek a cukrászatba és ma már biztos letéteményesei a Kiss dinasztiának. A versenyzés, a kísérletezés iránti vonzalom is tovább öröklődött. Az ifjabbik Zoltán főleg a kézműves fagylaltokkal foglalkozik, több mint 5 éve ez a terület vált számára igazán fontossá, olyannyira, hogy a milánói világvásáron fagylaltjaival ő képviselte a családot és Magyarországot is. Dániel a csokoládé és a kávé bűvöletében él, nem csak kitanulta a csokoládés édességek készítését, hanem ezzel a tudással szívesen versenyzik is. A kávékészítés pedig személyes szenvedély, amelynek köszönhetően már végzett barista és a lajosmizsei vendégek számára nem csak kitűnő süteményeket, hanem minőségi kávét is kínál, a tökéletes élményért.

kiss-cukraszda0_0

Mi, vendégek pedig boldogok lehetünk, hogy vannak ilyen elhivatott, szakmájukért rajongó emberek, akik személyes lelkesedésüknek és maximalizmusuknak köszönhetően a legjobbat teszik le az asztalunkra, és gondozzák, építik azt a dinasztiát, amely majd a gyerekeink számára kínál finomabbnál finomabb süteményeket.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.