You are here: Home > Éttermekről, cukrászdákról > Bestiális ebéd a belvárosban

Bestiális ebéd a belvárosban

Vannak olyan kulcsszavak, amelyek bizonyos sorrendben egymás mellé állítva szinte soha nem fedik a valóságot. Ilyen a minőségi, mennyiségi, üzleti ebéd, belváros. Aztán az ember betéved a Bestiába és kiderül, hogy vannak még csodák, létezik olyan ebédmenü, amely nem csak a félórás ebédszünet elódázására alkalmas, hanem valóban minőségi étkezést kínál a nap ezen szakaszában.

Varga Rolandnak sikerült a lehetetlen, a Bazilika tövében olyan ebédet ad, amiért én gondolkodás nélkül átvágtam a fél városon. Milyen jól tettem! A kétféle, jól variálható fogásokra épülő menüben az előételtől a desszertig vezet a sor. Bár alapvetően húsevő vagyok, most mégis inkább a zöldségekre vágytam (talán tudat alatt még mindig ott dolgozott bennem Roland édeskrumplija és mentás, sült karfiolja). A vegetáriánus menüsor könnyedén kirajzolódott a kínálatból.

Nagy magabiztossággal kiválasztottam a Citrussaláta, édeskömény, feta sajt, házi kenyér elnevezésű előételt, nagyjából vizionáltam is, hogy mi fog elém kerülni. És nem. Roland csavart egy hatalmasat a dolgon, a kisebb salátástálba álmodott citrusfélék, az édesköménnyel karöltve egy hatalmas karéj házi kenyér tetejére komponálva érkeztek. A snidlinges sajtkrémmel gondosan átitatott, de rugalmas bélzetét és roppanós héját őrző kenyérszelet meglepő volt, de könnyen feldogoztam a tévedésemet és nagyjából a felét be is faltam.

bestia1

Többet nem mertem enni, mert várt rám a Karfiol gratin, mozzarella, kapribogyó. Itt már óvatosabb voltam, nem terveztem előre a fogást, hagytam, hogy meglepjenek. A méretes vasserpenyőben érkező fogásban minden a helyén volt. Bölcs döntésnek bizonyult, hogy az előételt nem tüntettem el az utolsó morzsáig, a gratin etette magát. A sűrű, sajtban gazdag szaft körülölelte a roppanós karfiolfejeket, teret engedve nekik. Azaz nem fulladt bele a karfiol egy “mindent ápol és eltakar” szószba, hanem működött külön a zöldség, de ott hömpölygött körülötte a vele kóstolható, önmagában is kanalazható krémes mártás.

bestia2

Mire felocsúdtam, addigra valahogy üres lett a serpenyő, s bennem halványan megfogalmazódott a kétely, hogy vajon lesz-e helye a nagyvonalúan megrendelt desszertemnek. De a rezgősen érkező, gyümölcsökkel és tejfölhabbal körített túrógombóc hibátlan volta felülírta a jóllakottságomat. Végre egy igazán jó gombóccal volt dolgom.

Az utóbbi években – az sztárséfektől kezdve – szinte mindenki örökkön örökké újra akarta értelmezni a túrógombócot, amelynek – valljuk be – erre semmi szüksége nem volt. A hidegen kínált, ezzel, azzal bevont, túróból lévő, de a túrógombóc létet meg sem közelítő valamik után külön öröm volt, hogy a desszertnek választott példány pont olyan finoman reszket a tányéron, ahogy a legjobb házi túrógombócoknak egyszerűen kötelező. A belbecs is megfelelt ennek az irányvonalnak, így a desszert valóban megkoronázta a Bestiában elköltött ebédemet.

bestia3

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.