Az első sztárséf és a Charlotte

Azt hiszem kevés szebb dolog van, mint a gasztrotörténelem. Diák korormban a történelmet is imádtam, na nem a száraz évszámokat, hanem az embereket, akik azt alakították. Családi vonásként engem is elkapott a Napóleon iránti vágy, s ennek hozadékaként a mai napig lelkesen olvasok bármit, ami annak a kornak a lenyomata. Így aztán külön boldogság volt, hogy egy torta születése után puhatolódzva újra a napóleoni időkben találtam magam, a császár és külügyminisztere fondorlatai közt kutakodva lépdelve találtam rá a kor csiszolatlan gyémántjára.

A korán árvaságra jutott, 7 testvérével gyerekként magára hagyott, dickensi sorssal bíró Carême története szorosan összefügg Napóleonnal és a császár által csak “selyemharisnyás szar”-ként aposztorofált Talleyrand-nal. Saját zsenijének és jó szemű mentorainak köszönhetően a kor egyik leghíresebb séfjévé – mai szemmel nézve igazi sztárséffé – vált.

S hogy mi tette őt először híressé? A tortái. A lenti kép bizonysága szerint ilyen klasszikus épületeket mintázó csodákkal kápráztatta el Párizs népét és ezeknek a tortacsodáknak köszönhette későbbi sikereit is.

A folytatás és mese a Charlotte-ról a Mindmegettén.